Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
pragmatica sanctio alapján a magyar korona őt illeti meg. Az emlékirat egyrészt éppen a pragmatica sanctio tartalmára hivatkozva hívta fel a figyelmet, hogy ha a királyi trón megürülése után a törvényes utód 6 hónapon belül nem érkezik meg az országba, nem állítja ki az ország jogait garantáló királyi diplomát, nem esküszik fel az ország alkotmányára és Szent István koronáját az ország régi szokásai szerint nem helyezik a fejére, elveszíti a trónra való jogát, másrészt megjegyezve, hogy az öröklési rend szerint nem Ferenc Józsefnek kellett volna V. Ferdinándot követnie, azonnal cáfolta is az ifjú király ezen állítását. Mindezt Ferenc József még azzal is megtetézte - folytatta Wimmer -, hogy miközben első megnyilatkozása az ország megszerzett jogainak visszavonását és az európai politikusok és a kontinens közvéleményének megtévesztését célozták, a magyarokat lázadóknak nevezte,107 108 pedig az ország — legalábbis a lelkész álláspontja szerint — „... amennyiben a törvényes utat követte volna, biztosan örömmel fogadta és megkoronásfa volna ó't.”'m Windischgrátz irányításával az osztrák fősereg 1848. december 16-án megindult Magyarország ellen, és komoly ellenállás nélkül menetelt Buda irányába. Az országgyűlés ezért Debrecenbe telepedett át, ám még távozása előtt egy békeküldöttséget menesztett az osztrák fővezérhez. A küldöttség vezetője Batthyány Lajos lett, akivel azonban Windischgrátz nem volt hajlandó tárgyalni, sőt, a korábbi miniszterelnököt és a magyar országgyűlés mandátummal rendelkező tagját a hamarosan Pestre megérkező osztrák katonaság letartóztatta. Wimmer - emlékirata céljának megfelelően, egyben IV. Frigyes Vilmos vallási hovatartozására is nyomatékosan apellálva - külön kiemelte, hogy több evangélikus pap is hasonló sorsara jutott. Az alhói (ma: Markt Allhau, Ausztria)109 és a soproni lelkész110 mellett, névszerint is megemlítette a 6 évi várfogságra ítélt, majd csaknem 2 esztendőt Kufsteinben raboskodó Haubner Mátét (1794—1880), a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület szuperintendensét és Razga Pál (1798—1849) pozsonyi lelkészt, akit 1849 júniusában kivégeztek.1" Közben Magyarország hősiesen és lehetőségeihez képest eredményesen harcolt, ám a bécsi udvar nyeregben érezte magát, és ennek egyik jele az 1849. március 4-én kiadott ún. olmützi alkotmány volt, amely megszüntetve az Erdéllyel való uniót, Horvátországhoz csatolva a tengermelléket és Fiúmét, a magyar Szent Korona országait öt koronatartományra - úgymint Magyar Királyság, Erdélyi Fejedelemség, Katonai Határőrvidék, Horvát-Dalmát-Szlovén Királyság és a Bácskából és a Temesközből létrehozandó Szerb Vajdaság — osztotta fel. A memorandum joggal és okkal jegyezte 107 Wimmcr, 1852. 267-268. p. 108 Wimmcr, 1852. 268. p. 109 Az alhói evangélikus lelkész ekkor Renner András (1808-1886) volt, akit 1848. december 29-én a császári katonaság lázadás vádjával őrizetbe vett és csak 1849 májusában engedett szabadon. Életéről lásd: Fiedler, Karl: Pfarrer, Lehrer und Förderer der ev. Kirche A. u. H. B. im Burgenlande. Eisenstadt, 1959. 115-116., I. p. (ßurgenländische Forschungen; 40.) 11 A soproni evangélikus gyülekezet lelkésze ekkor Kolbenheyer Móric (1810—1884) volt. A Sziléziában született, jelentős írói és fordítói munkásságot magáénak mondható Kolbenheyert 1848 tavaszán kifejtett tevékenységéért 1848 decemberében fogta le az osztrák katonaság, és csak több, mint 2 hónap múltán nyerte vissza szabadságát. Életéről lásd: Németh Sára: Kolbenheyer Móric. Bp., 1938. 88 p. (Minerva-könyvtár; 124.) 1,1 Wimmer, 1852. 268. p. 315
