Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években
bathelyi bérkocsis már hosszabb ideje szállít Kőszegen keresztül előbb Bécsig, majd Sopronig és onnan vissza Szombathelyre utasokat, így valóban jogos a szombathelyiek azon felvetése, hogy a kőszegi bérkocsis céh tagjai — hivatkozva az 1840-ben jóváhagyott szabályzatuk 23. cikkelyére, mely szerint Kőszegen csak helybeli illetőségű fuvarosok vehetnek fel és vihetnek utasokat — miért csak 1847-ben emeletek panaszt ellenük. Mindezek nyomán a szabad királyi város tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kőszegi bérkocsis céh nem tudta bebizonyítani egyrészt, hogy Brenner, Haller és Strasser levélhordót tartott volna Kőszegen, másrészt pedig azt sem, hogy a szombathelyiek megsértették volna 1840-ben jóváhagyott privilégiumaik 13. és 23. cikkelyét. Ugyanakkor azt is kifogásolta a tanács, hogy a kőszegi bérkocsisok az említett két cikkely szövegének csak egyszerű másolatát nyújtották be, és elmulasztották a vitatatott kérdésekkel összefüggésbe hozható többi cikkely szövegének becsatolását. A legfőbb vitakérés megítélésében talán a leginkább döntő momentum az volt, hogy - és ezt az érintettek sem tudták cáfolni — jóllehet Brenner, Haller és Strasser már hosszú évek óta szállítottak személyeket és árukat Kőszegről és Kőszegre, a helyi bérkocsis céh korábban mégsem emelt kifogást tevékenységük ellen.94 Megjegyzendő, hogy miközben a három szombathelyi bérkocsis nyilatkozatainak egyike sem hivatkozott az 1840:20. tc-re, Szombathely város tanácsának átirata viszont fontos érvként említette a jogszabályt, és az erre alapozott érvelést Kőszeg város tanácsa nem egyszerűen elfogadta, hanem az ügy tárgyalása során a kor szelleme szerint értelmezte, amikor a következőket rögzítette az 1848. február 7-én tartott üléséről készített jegyzőkönyvben: „Az 1840. évi 20. törvény rendelete továbbá és egyéb újabbi hazai törvények szelleme a kö^s^dés mint a honi ipar s kereskedésfelvirágzása egyik fő es^kopu váló la/[a]inak s^abad mükedési tért engednének, de egyéberánt is a közönség eránt tartozó méltányosság tekintetéből, az utazók és áruk számítását egyes társulati önkényre, r ebből keletkezőgyakartai zárolásra szorítani annál kevésbé lehetne, mivel mérsékelt bér melletti utazásnak kényelme s a szálP]/tás fontossága egyedül több váló latok hatóságifelügy elés alattifen[n\tartása mellett eszközölhető legbiztosab\b\an.”',s A három szombathelyi bérkocsis nyilatkozatai, Szombathely város azokat kísérő átirata és az azok tárgyalása során elhangzott tények és felmerült érvek mérlegelése nyomán Kőszeg város tanácsa 1848. február 7-én a kőszegi bérkocsis céh panaszával kapcsolatosan a következő határozatot hozta: „Mindezen törvényes r köz társadalmi szempontból merített okoknál fogva a kebelbéli bérkocsisok alaptalan, de egy é/Jb}kint is korszerűtlen kérelmöktől elmozdíttatnak. ’,% így tehát elmondható, hogy azt követően, hogy Brenner Boldizsár, Haller János és Strasser János a soproni bérkocsisokkal 1846-ban és 1847-ben lezajlott és komoly konfliktussá terebélyesedett vitájukból győztesen és megerősödve kerültek ki, 1847 végén az ellenük benyújtott panasz nyomán immáron a kőszegi bérkocsi céh tagjaival kerültek összeütközésébe. A vizsgálat — amelynek során Brennerék élvezhették Szombathely város támogatását - és Kőszeg város tanácsa azt követően meghozott döntése újólag a 94 iMNL VaiML Kvt. Tjkv. 172/1848. 95 Uo. 96 Uo. 68
