Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években

mondván, elhaláss2a előlük az utasokat. Ennek nyomán Sopron város polgármestere és a vasútigazgatóság azt javasolta a céh tagjainak, hogy szerezzenek be szép, új és kényelmes kocsikat, és emellett jó lovakat használva konkuráljanak Strasserrel, ám a soproni bérkocsisok — nem tudni mért, de — ezt nem tették meg.

Ugyancsak a soproni társainak tartott görbe tükröt Strasser amikor felsorolt néhány olyan esetet, amelyek során a soproni céh tagjai - enyhén szólva - nem álltak feladatuk magaslatán. így többek között - név nélkül - megemlített egy soproni bérkocsist, aki megfogadva a városi tanács és a vasútigazgatóság javaslatát, Badenbe vagy Bécsújhelyre akart menni kocsit és lovakat vásárolni, ám nem lévén elegendő pénze, kőszegi kollégáitól akart kölcsönözni, akik azonban nem segítettek rajta. Strasser emellett azt is a soproniak szemére vetette, hogy rendkívül lassan és pontadanul működtetik járataikat, és az is előfordult, hogy valamelyik soproni bérkocsis utasok hiányában nem indult el Szombathelyről, és fuvarra várva csak akkor távozott el a városból, amikor minden pénze elfogyott. Strasser példái között a harmadik és egyben utolsó, annak az esetnek a megemlítése volt, amelynek során egy Sopronból Kőszegre közlekedő járatot vivő és erősen ittas soproni kocsis Alsópulya és Tábor (ma: Unterloisdorf, Ausztria) között létért az útról, és miután az erdőben tanácstalanul igyekezett a helyes utat megtalálni, utasai a legnagyobb esőben kénytelenek voltak a kocsiról leszállni, és gyalogosan elindulni, majd pedig a szerencséjükre a kocsijával éppen arra járó Strassert megkérni, hogy vigye el őket Kőszegre. A szombathelyi bérkocsis megjegyezte, hogy ha a mezőváros tanácsa az elsorolt eseteket nem találná elegendőnek vagy eléggé meggyőzőnek, úgy készen áll arra, hogy további hasonlókkal szolgáljon, és azokat tanukkal is igazolja.

Strasser János okfejtését azzal zárta, hogy Szombathely tanácsa meg lehet győződve arról, hogy ő maga mindent megtesz annak érdekében, hogy utasait gyorsan és kényelmesen a kívánt helyre szállítsa, ezért azt kérte a testülettől, hogy álláspontját határozatban hozza a kőszegi bérkocsis céh tagjainak tudomására.

A másik két, az ügyben érintett szombathelyi bérkocsis, Brenner Boldizsár és Haller János 1848. január 12-én foglalta írásba válaszát, ameUyel - a kőszegi és a szombathelyi tanács döntéseinek megfelelően - a kőszegi bérkocsisok személyüket is érintő panaszaira reagáltak. Brenner és Haller nem közös véleményt fogalmaztak meg, hanem beadott repükájuk egy rövid bevezető után előbb Brenner, majd Haller álláspontját tartalmazta, majd pedig egy szintén rövid zárószakasz, illetőleg a két aláírás következett.

Az említett bevezető részben azt állították, hogy egyiküknek sem volt soha fizetett levélhordója Kőszegen, ha pedig valaki számukra olykor utast szerzett, azt ők ajándékkal elletételezték, amely nem ütközik semmilyen törvénybe.

Brenner álláspontjának kifejtését annak leszögezésével kezdte, hogy már 3 évtizede folytat fuvarozást Kőszegen keresztül, és a városban több ezer mázsa árut rakodott fel és le, majd pedig egy ideje személyszállítással is foglalkozik, és eddig egyetlen alkalommal sem merült fel panasz ellene. Ezek után azt a kérdést tette fel, hogy ha a kőszegi bérkocsis céh 1840-ben kapott privilégiumot, akkor miért csak 7 évvel később szúrt tagjainak szemet, hogy ő Kőszegről árut és személyeket szállít, majd — pontosabb megjelölés nélkül — az érvényben lévő törvényekre hivatkozva kijelentette, hogy minden becsületes és jó közlekedési eszközökkel rendelkező hazai fuvarozó szabadon

65