Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években

Készlet Vas vármegye 1836-ban készült térképéből (MNL VaML TTGy. T129.)

Ezt követően Strasser kijelentette, hogy nem vonja kétségbe a kőszegi bérkocsis céh jóváhagyott privilégiumait, majd azzal folytatta, hogy annak 13. cikkelye nem tartalmaz mást, mint hogy egyetlen bérkocsis sem vállalhat saját maga számára fuvart, és némi malíciával felvetette azt kérdést, hogy vagyon a bérkocsis-mester - az eredeti szövegben „Landkutschermeister” - szó valójában mit is jelent, avagy mit fejez ki, majd pedig közölte, hogy ő nem bérkocsis-mester, hanem szombathelyi gyorskocsi-tulajdonos, aki az utasokat Kőszegen át a soproni vasútállomásig szállítja, és anélkül fuvaroz bárkit Kőszegről, hogy ahhoz a helyi bérkocsisok engedélyére vagy hozzájárulására szüksége lenne.

Ezután Strasser a fuvardíjról és az abrak áráról fejtette ki nézetit, és úgy nyilatkozott, hogy ő egész évben előre megszabott, változatlan árakkal dolgozik, és így, ha a zab megdrágul, annak pluszköltsége őt terheli, és ugyancsak nem kér többet az előre megadott árnál, ha a rossz út miatt nem négy, hanem öt, vagy ha szükséges, hat lovat kell kocsija elé befognia.

Strasser János ezután nem vitatva a kőszegi bérkocsis céh 23. cikkelyének tartalmát, miszerint a Kőszegen illetőséggel nem rendelkező fuvarosok nem vehetnek fel és továbbíthatnak szállítmányt, hangsúlyozta, hogy e tilalom csak a teherszállításra vonatkozik, a személyfuvarozást azonban nem érinti.

62