Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években
A KŐSZEGI BÉRKOCSIS CÉH ÖSSZEÜTKÖZÉSE A SZOMBATHELYI SZEMÉLYSZÁLLÍTÓKKAL, 1847-1848 Még talán el sem ültek a soproni és a szombathelyi személyszállítók között kialakult és elmérgesedett vita hullámai, amikor is a szombathelyi bérkocsisok tevékenységét és működését újabb támadás érte, mégpedig ezúttal Kőszegről. A kőszegi bérkocsis céh tagjai városuk tanácsának 1847. október 22-én megtartott ülésén írásban jelentették és egyben panaszolták, hogy a szombathelyi bérkocsisok Kőszegen levélhordót tartanak, aki megbízóik számára olyan utasokat gyűjt, akik Sopronba vagy Szombathelyre kívánnak eljutni. A kőszegi bérkocsisok egyrészt hangsúlyozták, hogy idegen levélhordó Kőszegen történő alkalmazása az ő alapszabályaikba ütközik, másrészt pedig kijelentették, hogy kötelezték magukat arra, hogy a szombathelyiekkel azonos díjért szállítanak mindkét megyeszékhelyre, továbbá, hogy a szállítások lebonyolításához megfelelő lovakkal rendelkeznek, végezetül pedig azt kérték, hogy Kőszeg város tiltsa meg a szombathelyi személyszállítóknak, hogy városban levélhordójuk legyen.78 A szabad királyi város tanácsa — miután megtárgyalta a panaszt — arra az álláspontra helyezkedett, hogy addig nem tesz lépéseket az ügyben, amíg a kőszegi bérkocsisok kérelmüket megfelelő adatokkal alá nem támasztják. 4 A kőszegi bérkocsis céh a városi tanács 1847. december 6-ra összehívott ülésére benyújtott levelében - a tanács instrukcióinak megfelelően, immáron adatokkal kiegészítve - megismételte kérését, amelyhez kivonatban csatolták a céh 1840-ben jóváhagyott szabályzatának két cikkelyét. Ezek közül a 13. számú kevésbé fontos tárgyunk szempontjából, mivel ez azt tartalmazta, hogy egyeden bérkocsis sem jogosult saját maga számára fuvart felvenni, hanem ha bármilyen ajánlattal keresik meg, azt köteles a céhnek jelenteni, hogy a szóbanforgó lehetőségről a céhtagokat a kőszegiek levélhordója értesíteni tudja annak érdekében, hogy a szállítások a bérkocsisok között eloszthatók legyenek. E cikkely záró része pedig azt írta elő, hogy a fuvardíj megállapításánál minden esetben figyelemmel kell lenni az adott körülményekre és viszonyokra, az utakra és az abrak árára. E cikkellyel kapcsolatban a beadvány annyit jegyzett meg, hogy a kőszegi bérkocsisok egyrészt nem maguk, hanem saját levélhordójuk segítségével végzik a szállítások szervezését, és még egyeden utas nem emelt kifogást azért, mert nem tudott volna továbbutazni, másrészt pedig mindig arra törekedtek, hogy áraikat alacsonyan tartsák. A kőszegi bérkocsis céh szabályzatának másik, kivonatban mellékelt, 23. számú cikkelye egyfelől megtiltotta, hogy idegen, azaz Kőszegen illetőséggel nem rendelkező személy a városban szállítást vegyen fel és továbbítson, másfelől előírta, hogy amenynyiben ez mégis előfordulna, úgy a városkapitányi hivatalt kell értesíteni a szükséges intézkedések megtétele érdekében. A kőszegi bérkocsisok alapvetően és elsődlegesen e cikkelyre való hivatkozással kérték városuk tanácsát, hogy tiltsa meg a szombathelyieknek levélhordó alkalmazását. A beadvány a szombathelyiek nyilvánvalóan az kőszegi céhszabályzatba ütköző magatartásának tényként való rögzítése mellett azt is megemlítette, hogy a mezővárosi bérkocsisok pimaszsága odáig terjed, hogy egyrészt nem 7 7S MNL VaML Kvt. Tanácsülcsi jegyzőkönyvek (továbbiakban: Tjkv.) 1270/1847.; MNL VaML Kvt. Tir. 1270/1847. 79 MNL VaML Kvt. Tjkv. 1270/1847. 60
