Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Bajzik Zsolt: A háborús sebesültek ápolása és hadigondozása Vas vármegyében, 1914 - 1918
lókat, akiket támogatniuk kellett.194 * A kormány a háború 4. évében hozott olyan intézkedést, hogy minden hadbavonult rászoruló családtagját támogatni kell. Vas vármegyében ezt már a kezdetektől alkalmazták, és fenn kívántak tartani mindaddig, amíg a hadisegélyt nem folyósították a rászorulóknak.193 1918 januárjának végén megalakult a Vasvármegyei törvényhatósági hadigondozó bizottság, hogy a későbbiekben gondoskodjanak a hadiözvegyekről és árvákról. A vármegye társadalma 1916 óta folyamatosan és önkéntesen különböző pénzösszegeket adományozott a hadigondozás céljaira. A rokkantak, özvegyek és árvák alapját növelte a törvényhatóság 1915-ben és 1916-ban gyűjtött 120.000 korona őrlési díj és a cukorjutalék 20.000 koronája, de még a Rosenberg Gyula-féle 200.000, valamint a Szombathelyi Takarékpénztár 30.000 korona értékű alapítványainak kamatai, amelyet segélyezésre használhatták fel. Összesen 1.800.000 korona állt rendelkezésre, amelyhez még rendszeres gyűjtésekkel kívántak újabb összegeket szerezni. Azt tervezték, hogy minden évben rendeznek egy rokkantnapot, amelytől tekintélyes bevételt reméltek. Mindent összeadva évente 150.0000— 160.000 koronát kívántak szétosztani a rászorulók között. Ezen kívül számítottak még a jótékony egyesületek, az egyes katonai alakulatok és az Országos Hadigondozó támogatására. A Vas vármegyei Vöröskeresztnek e célra 40.000 korona állt rendelkezésre, és 1916 után 100 esetben adtak segélyt. Támogatták 69 hősi halott özvegyét, 25 eltűnt katona hozzátartozóját és 31 katonai szolgálatot teljesítő családját, míg az árvaházban 18 hadiárvát segélyeztek. A legfontosabb feladatnak a gondozásra szorulók összeírását tartották, amely ekkor már folyamatban volt.196 * *1918 februárjának közepéig Szombathely 54 gyermekes, 23 gyermektelen hadiözvegyet, 127 hadiárvát és 26 rokkantat írtak össze, akiket 64 pártfogó hadigondozó segített.19 állam törvény útján gondoskodik a szerencsétlenekről, de abban nincs sok köszönet. Л megállapított nyugdíj, rokkantsági járadék oly csekély, bogy az nem csak messze esik a hősöknek kijáró hála jogalmától, de a legszűkösebb megélhetésre sem nyújt megjelelő szűkös alapot.”TM — írták a „Vasvármegyé”-ben. Szombathelyen felmerült, hogy ki kell egészíteni az állami segélyeket, hogy meg tudjanak élni a rászorulók. Általános véleményként hangzott el, hogy a segély nem lehet alamizsnaszem. A városba látogató Preszly Elemér (1877—1971) országgyűlési képviselő és kormánybiztos szükségesnek tartotta egy hadigondozó népiroda felállítását. Azt kérte, hogy ebben az irodában mindenki ügyét intézzék el, onnan senkit ne utasítsanak el.199 1918 áprilisában, a Vas Vármegye Közigazgatási Bizottsága ülésén Maróthy László törvényhatósági bizottsági tag (1862-1930) indítványozta, hogy a lábadozó osztályokat és a katonai üdülőket szüntessék be, az ott elhelyezett katonákat engedjék haza, mivel otthon jobban gyógyulhatnak és erősödhetnek. Dr. Kiss Emil vármegyei 194 195 196 197 198 199 Megalakult a szombathelyi hadigondozó. = Vvm., 1918. jan. 6. 5. A hadigondozás rendezése. = Vvm., 1918. jan. 11.3. p. A vármegyei hadigondozás. = Vvm., 1918. febr. 1.2. p. A szombathelyi hadigondozottak. = Vvm., 1918. febr. 17. 2. p. Hadigondozás a vármegyében. = Vvm., 1918. febr. 19. 2-3. p. Uo. P' 479
