Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Feiszt György: Utazók és útonállók Vas vármegyében a középkorban
élő népesség magasabb erkölcsi nívója az oka, valószínűbbnek, tűnik, hogy a Nyugat-Dunántúlon kifizetődőbb lehetett bűnözéssel foglalkozni, mint a Felvidéken. Az úton járók biztonságát jól mutatja, hogy 1417 májusában Borbála királyné, Zsigmond neje, Velencébe küldte itáliai születésű Caspar Bernardi nevű harmincad ispánját és Marioth Gallicus budai polgárt, hogy részére ékszereket vásároljanak. A misszió kudarcba fulladt, mert János budai ötvös, társaival a Balaton tájékán rajtuk ütött és a vásárlásra szánt teljes összeget, 1300 körmöci aranyat elrabolta. A királyné felszólította az összes hatóságokat, hogy a tetteseket tartóztassák le, küldjék, hozzá a pénzt pedig adják vissza a kárvallottaknak.13 A magyarországi körözés minden bizonynyal eredménytelen lett, mert június 9-én, a királyné már Ernő osztrák herceg segítségét kérte ugyanezen tettesek kézre kerítésében - mivel azok országába menekültek.14 15 Kéri András fia Gergely maga, anyja, valamint Komjáti János özvegye nevében panaszt emelt a király előtt Kürti Benedek és Bakó ellen, akik őket utazásuk közben kirabolták, megverték és megsebesítették. Zsigmond felszólította a vármegye alispánját, hogy az esetet vizsgálja ki, és ha a panasz helytálló, szolgáltasson teljes elégtételt, oly módon, hogy a kárvallottak többet ne legyenek kényszerítve, hogy őhozzá forduljanak.13 Az általunk ismert legnagyobb szabású rablótámadásra 1434-ben került sor. Ekkor vonult át országunkon — a bázeli zsinatra igyekezve — a bizánci császár testvére által vezetett delegáció. A népes küldöttséget, dacára megerősített fegyveres kíséretnek, kirabolták. Az incidensnek Albertus de Crispis ágostonos szerzetes lombardiai tartományfőnök, a bázeli zsinat követe is szenvedő alanya volt. Az események részleteit emlékirataiból ismerjük. A Balkán török megszállása miatt, a Fekete-tengeren hajóztak a Duna deltájához és onnan a Moldvai Fejedelemség területén, majd Erdélyen keresztül érkeztek a Tiszához. A folyón való átkelésnél, Abád (Abádszalók) közelében, Maróti János16 macsói bán emberei, teljesen kirabolták őket, csak csupasz lovaik és a kocsijuk maradt meg. Ok maguk pünkösd ünnepére gatyára vetkőztetve érkeztek Budára, ahol Pálóczi György nádori helytartói címmel felruházott esztergomi érseknél és más uraknál panaszt tettek. A főpap segítsége ellenére, tekintélyes időveszteséggel, június végére érkeztek meg Ulmba, Zsigmond királyhoz. A rablótámadás, amennyire rekonstruálható, május 10-én történt.17 A tetteseket a nádor rendeletére, Gersei Pető László Vas és Zala vármegyék ispánja által vezetett vizsgálat 13 MNL OL DF 202121. (1417. május 17.) 14 MNL OL DF 202122. (1417. június 9.) 15 MNL OL DL 107518. (1422. május 29.) 16 Maróti vagy Maróthi vagy Maróthy János (1366 körül—1434), a Gutkeled nemzetségbeli János fia. 1393-ban udvari lovag, 1397—1398-ban székely ispán, 1398 és 1408 között macsói bán, 1403 és 1406 között a kalocsai érsekség világi kormányzója, 1414-ben friauli kormányzó, 1427 és 1428 között ismét macsói bán. 1 Maróti familiárisai nem voltak szemérmesek. Se szeri, se száma hatalmaskodásaiknak. 1411. december 18. Bodrog vármegye közgyűlése bizonyítja, hogy Maróti János volt macsói bán megbízásából a Bodrog vármegyei Asszonyfalváról Bátmonostori László 35 ökrét és egy lovát elhajtották. MNL OL DL 79075. 1417-ben Szerem vármegye birtokosai a királyhoz fordultak panaszaikkal, amelyben azt kérik, szólítsák fel Maróti J ános embereit, hogy „igényeik érvényesítését, ne foglalással, hanem jogi úton keressék; ZSO 6. [köt.], 1417-1418. Mályusz Elemér kéziratát kiég., szerk. Borsa Iván. Bp., 1999. 187. p. (Magyar Országos Levéltár kiadványai. 2. Forráskiadványok; 32.) 41
