Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Feiszt György: Utazók és útonállók Vas vármegyében a középkorban

Témánk szempontjából különösen fontos a hamburgi békének, a közállapotok rendezését részletező paragrafusa, amely így szól:

mivel mind a kereskedőknek, mind a% egyéb utalóknak, útonállók és rablók cselvetéseitől mentes, szabad és biztonságos útra van szükségük, az útonállókat és haramiákat a fejedelmeknek meg kell fenyíteniük, teljességgel megszüntetvén a bosszút, a méltatlan és jogtalan zálogolásokat.

... közös határozattal ezért választani fognak két tiszta ítéletű és ismert tisztességéiférfiút az ausztriaiak Magyarországon és két hasonlót a magyarok-Ausztriában, akik az útonállók és haramiák általuk kinyomozott gaztetteit király úr és a herceg tudomásárafogják hozni. Az említett négy személy, teljhatalmat nyer a fejedelmektől, hogy az elszenvedett és okozott károk miatt a gonosztevőket megfenyítse, és az erőszakkal elvett javakat egy hónapon belül visszajuttassa. Ezen említett négy személy kiválasztása a fejedelmek jelenlétében megfog történni.”11 Erre. a találkozóra 1291. augusztus 28-án Köpcsényben (ma: Kittsee, Ausztria) került sor.

Az utakat a középkorban nemcsak technikailag, a járhatóság szempontjából, hanem jogilag is megkülönböztették. Jogilag megkülönböztettek a közutat, a nyüt vagy szabad utat és az egyszerű utat. A latinul ,via’-nak nevezett egyszerű út a földesúr tulajdonában lévő magánutat jelölte. Ezen a tulajdonos, ha akarta, korlátozhatta is az áthaladást. A ,via communis’-ként meghatározott úton a jogokat több közbirtokos gyakorolta. A mai országútjainknak megfelelő utak jogelődjei, a ,via libera’-k a király tulajdonában álltak és mint szabad utak mindenki számára nyitottak voltak. Az ezen utazók a királynak és a királyi törvényeknek a védelme alatt álltak. Ha az utazókat támadás érte és a konfliktus ,via libera’-n történt, akkor azt minden esetben nyomozásnak kellett követnie.

Egyed országbíró 1214-ben tüzesvas próbára, az óbudai káptalan elé állíttatta azokat az útonálló parasztokat, akik Szalonta környékén orosz kalmárokat fosztottak ki. Az eset „via libera”-nak nevezett, a király védelme alatt álló országúton történt, akárcsak az 1 évtizeddel későbbi támadás, amely három gazdag velencei kalmárt sújtott. Petro Albertit, Vito Pentulot, Donato Oliviot dunántúli haramiák támadták meg, 800 aranyat raboltak el tőlük.

Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban:

Csalfa lapult, szent békje virult, becsület vala ottan.

Ezt a míves hexametert IV. Béla király sírjára írták és már 1 évtizeddel halála után nosztalgiával gondoltak a második honalapító uralkodására.

1274-ben, Velence Magyarországon kereskedő, pórul járt polgárainak hasonló esetével, a velencei tanács két ízben is foglalkozott. Októberben kereskedőinek kirablása miatt küldtek követeket a magyar királyhoz, és mivel a közbenjárásnak nem lett számottevő eredménye, decemberben már három tanácsost azzal bíztak, meg, hogy magától a királytól, nyomatékosan kérjenek tájékoztatást, mivel a kereskedőkről már hosszú ideje semmilyen hírt sem sikerült szerezniük, az általuk általuk szállított árukkal kapcsolatban pedig a hitelezők is nyugtalankodtak.

1278-ban maga a dózse írt levelet IV. Lászlónak, ugyanis Kőszegi Henrik, a hazánkban nem jelentéktelen értékű (cum bonis et mercationibus non modicis) árukkal 3

3 http://www.jmvk.papa.hu/digitalis_dokumentumok/bekeszerzodesek/33_1291_magyar osztrak_bekekotes (Megtekintve: 2018. július 17.)

38