Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Bajzik Zsolt: Evangélikus iskolák Felsőlövőn a 19 - 20. században

rendesen még a javához tartottak; azokat nem ritkán a hivatás, a tanítói hivatalhoz való előszeretetük viszi hivatalba, amit aziskolában mm tanulhattak, azt önszorgalmuk általpótolták ...”.45 A tanítóképzővel szoros kapcsolatban, azonos igazgató vezetése alatt állt a kibővített elemi iskola, amelyben gyakorlati tapasztalatot szerezhettek a növendékek.46 Az intézet első oktatói Iühne Frigyes (1822—1881), Kühne Ferdinand Károly (1810—1877) lelkész és igazgató, valamint Samarjay Mihály (1819—?) voltak. 1847-ben érkezett Schubert Vilmos (1813—1880), aki az 1850-es és az 1860-as években igazgatóként vezette az iskolát.47 Az elemi iskolaintézetről a nagy érdeklődésre való tekintettel 1848 júliusában Wimmer Ágoston lelkész és Kühne Ferdinánd Károly iskolaigazgató kiadtak egy magyar nyelvű hir­detést. Ebben arról írtak, hogy az „... itteni elemi iskola igen tágas, a legnemesebb ízlésben épült, és az alsó emelet 4 tantermet, egy tanítólakot és a háztartást foglalja magában. A felső emeletben van az igazgató laka, a növendékek munka- és alvószobáik, két tanítólakás, könyvtár és betegszoba. A fő épületen kívül még van háztanítói lakokkal és egy iskolaszobával, ezentúl egy illedelmesen kibérlett tanítói M.”48 * * 51 Henyey Gyula 1848-ban a következőket írta a „Protestáns egyházi és iskolai lap”­­ban: „Nyíregyházán és Felső-Uövőn praeperandiák [tanítóképzősök] nyiladoznak. A virágok is nyiladoznak, vajha illataik megörvendeztessék az egyházat. Felső-ljövőről panasz hallatik, hogy a német nyelven kiadott program, mely szerte küldetett, annyiból okozott rossz benyomást, amennyiben azon hiedelemre szolgáltatott okot, mintha ott minden kizárólag apietisticus [pietísta] irány betürá­­gó modorában történnék.”¥) A felsőlövői iskolákban, így az elemi iskolában is, azt a tanítási nyelvet kellett választani, amelyet a gyerekek „... anyjok tejével szívtak be, ezpedig azon a vi­déken a német?30 A magyar nyelv csak tantárgy volt, és a felsőbb osztályokban is csak né­hány tantárgyat oktattak magyarul.3' Az 1848—1849. évi szabadságharcban való tevékeny részvétele miatt Wimmernek el kellett menekülnie Magyarországról, ezért az addig magántulajdonban lévő iskolákat veje, Karl Kühne igazgató 1850-ben az evangélikus egyházközségnek adta át.52 * Ekkor egy alapító okmányt állítottak ki, amelyben a gyülekezet kötelezte magát, hogy gyako­rolja az intézet felett a kegyúri jogokat, és arra törekszik, hogy „... Isten igéjének ígérete szerintfehnrágozgék és áldást terjesszen.”з3 Az intézet eredeti célját, a tanítóképzést minden időben kötelesek voltak fenntartani.54 * Az 1850/1851. tanévben osztrák tanterv szerint működött az intézetben a két kö­zépiskola, és a bécsi minisztérium megadta az ún. nyilvánossági jogot.33 A magyaror­43 Ebenspanger, 1895. 9. p. 46 Eőri, 1894. 579-580. p. 4 Ebenspanger, 1895. 12-15. p. 4,4 Ebenspanger, 1895. 12. p. 4) Henyy Gyula: Hatvan év alatt mennyi változás. = Peil., 1848. jan. 30. (továbbiakban: Henyey, 1848.) 155-Í56' p. 5U Henyey, 1848.156. p. 51 Uo. 52 Eőri, 1894. 579-580. p. з3 Ebenspanger, 1895. 15. p. 54 Uo. 33 Azt a jogot jelentette, hogy az iskola államilag elismert bizonyítványt állíthatott ki, és a nyolcadik osztály elvégzése után érettségi vizsgát tehettek a tanulók. Ebenspanger, 1895.17. p. 350

Next

/
Oldalképek
Tartalom