Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Bajzik Zsolt: Evangélikus iskolák Felsőlövőn a 19 - 20. században
ményeiket, addig a protestánsok, főleg a reformátusok, egyre több iskolájukat adták át az államnak, mert magyar nemzed szempontból szükségesnek tartották az állami oktatást." AZ OKTATÁS AZ EVANGÉLIKUS LAKOSÚ TELEPÜLÉSEKEN II. József türelmi rendelete értelmében, azokban a városokban, falvakban, ahol a protestánsok ki tudtak mutatni 100 családot vagy 500 lelket, és azt a vármegyei hatóságok igazolták, ott templomot és iskolát építhettek, de megfelelő anyagi fedezettel kellett rendelkeznie a gyülekezetnek. Ha egy—egy falu nem tudott megfelelni az előírásoknak, több településsel társulva építtethette az egyházi épületeket. Ez azonban azzal járhatott, hogy elveszették iskolafenntartó jogukat, hiszen arra csak az anyaegyházak kaptak engedélyt. A türelmi rendelet kihirdetése után a Vas vármegyei protestáns gyülekezetek is azonnal lelkészeket és tanítókat hívtak. Magánházakban és pajtákban kezdték meg az istendszteleteket és a gyermekek oktatását, néhány településen azonban már 1—2 év múlva megindult az új iskolák és mesterlakások építése. A 18. század végén Vasban is új alapokon kezdődött meg a falusi népoktatás. A protestáns felekezetek falusi iskoláinak nevelési szemléletét saját rendelkezéseik határozták meg.11 12 Sokszor elfordult, hogy egy falu pap nélkül maradt. Ilyenkor mind a protestáns, mind a katolikus teleüléseken legtöbbször a tanító helyettesítette a papot vagy a lelkészt. A Bibliából olvasott fel, imádkozott, igét hirdetett.13 A tanítókat a lelkészek fogadták fel, alkalmazásukat azonban a püspökök hagyták jóvá. A gyülekezetek tanítóikat általában valamelyik híresebb városi iskolából hívták meg, vagy a közek falvak jónevű oktatóit igyekeztek magukhoz csábítani. Az iskolai oktatás színvonala a tanító felkészültségétől, képzettségétől és személyiségétől függött, ezért nem volt mindegy, hogy milyen iskolamesterek működtek. Munkájukat a lelkészek, az egyházlátogató szuperintendensek és a gyülekezetek ellenőrizték, amely kiterjedt a tanításban való jártasságukra, szorgalmukra, erkölcsi magatartásukra, viselkedésükre, sőt még az öltözetükre is.14 15 Iskolaház és mesterlakás építésére a telket legtöbb esetben a falu földesura adományozta, olykor azonban az iskolaügy iránt elkötelezett, falubeli nemes családok adománya volt az iskolaház fundusa. Akadtak olyan gyülekezetek is, amelyek pénzbeli adományokból vagy gyűjtésekből vásárolták meg az szükséges telket, és építették meg az iskolát.13 Az iskolaházak és a mesterlakások felépítése, valamint ezek fenntartása is a gyülekezet tagjait terhelte. E kötelezettségeket belefoglalták a díjlevelekbe, betartásukról az egyházi gondnokok, kurátorok gondoskodtak, esetenként az egyházlátogató hivatalos személyek ellenőriztek. Azokat az iskolákat, amelyekben több település gyermeke is tanult, a falvaknak közösen kellett fenntartaniuk.16 11 Uo. 12 Bíró Friderika-Káldy Mária: „serkenj fel és állíts alsó iskolákat...”. Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből. 1. In: Ház és ember. Szerk. Cseri Miklós, Füzes Endre. Szentendre, 1994. (továbbiakban: Bíró — Káldy, 1994.) 8-9. p. (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve; 9.) 13 Bíró—Káldy, 1994. 10. p. 14 Bíró-Káldy, 1994. 11. p. 15 Bíró-Káldy, 1994. 13. p. 16 IK Uo. 345
