Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
Közben a felsőlövői lelkész első berlini ténykedéseiről július 26-án levélben tájékoztatta a magyar külügyminisztert, Batthyány Kázmért, akitől pénzt és egy, a személyére szóló, a magyar kormánytól származó és a porosz királyhoz intézett megbízólevelet kért arra az esetre, ha Poroszország elismerné Magyarország függetlenségét, ám nincs nyoma annak, hogy Batthyány bármelyik kérést is teljesítette volna.20 A lelkész július 27-én kelt levelében amellett, hogy arról tájékoztatta Pulszkyt, miszerint helyzete meglehetősen kényes, mivel IV. Frigyes Vilmos baráti állásponton van, és valószínűleg fogadja őt, ugyanakkor a király tart az Ausztriával való esetleges konfrontációtól, egyúttal beszámolt a Manteuffel belügyminiszterrel még július 25-én lefolytatott és előbb említett megbeszéléséről, valamint Hinckeldey rendőrfőkapitány július 27-én tett azon megnyilatkozásáról, hogy célszerű lenne, ha elhagyná Berlint.21 Pulszky július 31-én kelt németnyelvű válaszlevelében amellett, hogy gratulált Wimmernek a porosz fővárosban tett első lépéseihez, reményét fejezte ki, hogy a lelkész berlini ténykedése sikeres lesz: „Gratulálok Önnek elsőfellépésébe% ... Prófétaként az Ön feladata a nagyok és hatalmasok lelkiismeretétfelébreszteni, és ráirányítani figyelmüketjogaikra és kötelességeikre. Az Ön missziója igazi evangéliumi, és tudom, bogy azt Ön sikerrel teljesíti ,”22 Emellett Pulszky azt javasolta, hogy ha a lelkésznek nincs valami nagyon fontos és gyors közlendője, akkor felváltva írjon neki és Telekinek, amivel felesleges fáradtságot takarít meg, miután ők — mármint Pulszky és Teleki — kölcsönösen tájékoztatják egymást. Pulszky azt is közölte Wimmerrel, hogy immáron nem csak az angol közvélemény áll nyíltan a magyar ügy mellett, hanem a brit kormány is mindinkább támogatja a magyar törekvéseket, végül pedig azzal bíztatva őt, hogy ha bármilyen kis eredményt is el tudna érni Berlinben, az a magyar diplomácia számára jól jönne, a következő szavakkal köszönt el tőle: „Isten vele, és ha nem maradhatna Berlinben, akkor jöjjön csak ide?’73 Wimmer berlini működését és tevékenységét az osztrák katonai rendőrség figyelemmel kísérte, és őt „... az illegális magyar kormány külföldi hatalmakhoz küldött ügynöké ...”24-nek tartotta, aki „... egy értelmes, de amellettfanatikus és a forradalom iránt buzgón elkötelezett protestáns, akit arra szemeltek ki, hogy a berlini udvarban, ahol őt évekkel korábban Mária Dorottya főhercegnő barátságosan fogadta, a forradalmárok érdekében tevékenykedjenP20 Saját maga így írta le ekkori helyzetét leányának: „ Visszahúzódva élek itt, mert csak minisztereket és államférfiakat keresek fel, és azt is nagy elővigyázatossággal. Aközben itt-tartózkodásom nem haszontalan, és kezdik itt a dolgokat másként szemlélni. Az a baj, hogy ügyünket mindig a többi európai forradalommal összekeverik, pedig az egy egészen más eset. Helyzetem annyira különleges, minthogy most Magyarországgal egyáltalán nem lehetek kapcsolatban. ’m 20 22 23 25 26 Zimmermann, 1939. 743. p.; Zimmermann, 1941/а. 180-181. p. Gottlieb August Wimmer Berlinben, 1849. július 27-én kelt és Pulszky Ferenchez intézett levelét lásd: Waldapfel, 1965. 247-249. p. BTL WH Gottlieb August Wimmerhez írt levelek, (továbbiakban: GAWL) Pulszky Ferenc levele Gottlieb August Wimmerhez. London, 1849. július 31. Uo. Tepperberg, 1982. 19. p. Uo. BTL WH AWL Gotdieb August Wimmer levele Adele Wimmerhez. Berlin, 1849. augusztus 10. 300
