Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
Mielőtt azonban erre sor került volna, a lelkész július 4-én vagy 5-én Londonba utazott, hogy Christian Bunsennel (1791—1860), Poroszország londoni követével találkozzon és tárgyalásokat folytasson. Wimmer e londoni utazásának előzményei és részletei sajnos, nem ismeretesek, annyit azonban 1849. július 3-án leányához, Adelenek írt leveléből biztosan tudunk, hogy ez alkalommal is ugyanabban a hotelben lakott, amelyben 1848 augusztusában szállt meg.'4 Adele vei bizonyosan, az ott tartózkodó és diplomáciai feladatokat ellátó Pulszky Ferenccel (1814-1897) pedig minden bizonnyal találkozott ekkor. E levél érdekessége, hogy már ekkor megemlítette benne tervezett berlini útját: „Könnyen előfordulhat tehát, hogy megbízottként Berlinbe megyek., ahol azután mégis közelebb a hazfhoZj annak számára hasznos és tevékeny lehetnék,”b Wimmer július 18-án este utazott el Londonból és Boulogneon keresztül visszatért Párizsba. Itt azonban csupán rövid ideig tartózkodott, hiszen hamarosan vontra szállt, és Belgiumon keresztül Berlinbe indult, ahova július 22-én este érkezett meg, és ahol — amint az leányával a kapcsolattartás érdekében közölte — egy Suhr vezetéknevű úrnál szállt meg, akinek lakása a város központjában, az Unter der Linden 28. szám alatt, a 2. lépcsőből nyílt.14 15 16 * A lelkész e berlini tartózkodásáról és működéséről - elsősorban a tőle származó és neki írt levelek, valamint a róla és tevékenységéről szóló források alapján - lényegesen többet tudunk, mint 1848-ban tett két angliai útjának eseményeiről. Amint előzőleg említettük, a felsőlövői lelkész terve és célja az volt, hogy IV. Frigyes Vilmosnál kihallgatást kérjen, és kihasználva ismeretségüket, rávegye az uralkodót, hogy Ausztriával és Oroszországgal szemben álljon ki Magyarország mellett. Wimmer nem sokkal Berlinbe való megérkezését követően kapcsolatba lépett a város rendőrfőkapitányával, Karl Ludwig Friedrich von Hinckeldeyjel (1805-1856), és rajta keresztül igyekezett a királynál audienciát kérni. Az uralkodó lényegében elutasító választ adott, hiszen csak magánemberként volt hajlandó fogadni a nagyra tartott és nagyon kedvelt felsőlövői lelkészt, ugyanakkor Wimmert arról is tájékoztatták, hogy — nyilván Frigyes Vilmos közbenjárására vagy utasítására — szívesen tárgyalna vele a porosz belügyminiszter, Otto Theodor von Manteuffel (1805—1882). E találkozó létre is jött, és július 25-én lezajlott, hosszú és eredménytelen megbeszélésük végén Wimmer kijelentette, hogy egy emlékiratot készít, amelyben pontosan és részletesen kifejti érveit. Másnap porosz kormánykörökből egyenesen arra kapott biztatást, hogy tegyen további lépéseket.1 Ezalatt azonban — vélhetően az osztrák követség, pontosabban Anton Prokesch- Osten (1795—1876), berlini osztrák követ közbenjárására — egy, a „Neue Preußische Zeitung” nevű lap 1849. július 26-án megjelent számában közzétett, közelebbről meg nem nevezett olvasótól származó kérdés egyértelműen utalt arra, hogy az idegen személyek számára rendszeresített bejelentőcédulát július 24-én kitöltő Wimmer nevű úr azonos lehet a felsőlövői lelkésszel, aki lakóhelyén népfelkelést hirdetett a horvátok 14 BTL WH AWL Gottlieb August Wimmer levele Adele Wimmerhez. Párizs, 1849. július 3. 15 Uo. 16 BTL WH AWL Gottlieb August Wimmer levele Adele Wimmerhez. Berlin, 1849. július 26. 1 A forradalom és szabadságharc levelestára. 4. Összeáll., jegyz., bev. V. Waldapfel Eszter. Bp., 1965. (továbbiakban: Waldapfel, 1965.) 246., 247-249. p. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai; 53.); Zimmermann, 1941 /а. 177-178. p. 298
