Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz

dálkodási módszereket alkalmazó és terjeszteni kívánó gyümölcsfatermesztő társaság, valamint a Felsőlövői Evangélikus Egyházközségi Segélyegylet megalapítása is. Az ő kezdeményezésére és hathatós munkája nyomán jött létre az 1845-ben rendeltetésének átadott, később gimnáziummal és reáliskolával kibővült Felsőlövői Evangélikus Tanítóképző Intézet - amelynek felépítéséhez IV. Frigyes Vilmos porosz király (1795— 1861, ur.: 1840—1861), valamint József főherceg nádor (1776—1847) harmadik felesége, Mária Dorottya főhercegnő (1797—1855) komoly összegű támogatást adott. Nagyszámú és folyamatosan publikált, egyházi tárgyú műveiben újszerű teológiai és egyházszervezeti nézeteinek adott hangot, de elsősorban a fiatalságnak szánt vallási tárgyú munkák megjelentetése mellett - miután tagja, majd a Monarchia országaiban megbízottja volt a londoni székhelyű British and Foreign Bible Society-nek (Brit és Külföldi Biblia Társaság) — nagy jelentőséggel bírt több országot is érintő, nagyszabású bibliaterjesztő tevékenysége, és ugyancsak számottevő volt földrajztudományi és pedagógiai munkássága is. Korának ismert hazai személyiségei közül jó és tartalmas kapcsolatot ápolt többek között József nádor főherceggel és nejével, Mária Dorottya főhercegnővel továbbá Széchenyi Istvánnal (1791-1860) és Edvi Illés Pállal (1793— 1871), és lelkes híve volt a védegyleti mozgalomnak is.

Összességében tehát elmondható, hogy az 1848-ban alig 700 lelket számláló Vas vármegyei kisközség, Felsőlövő bécsi születésű, magyarul nem csak nagyon jól megtanuló, hanem ízig-vérig magyarrá is váló evangélikus papja a reformkorban nem csupán a Vas vármegyei, hanem az egész magyarországi protestáns egyház egyik legjelentősebb közírója és reformere volt, aki a polgári átalakulás jónéhány alapkérdésében a leghaladóbb elveket vallotta magáénak.

1848-ban kifejtett tevékenysége szerves folytatása volt reformkori munkálkodásának. így amellett, hogy Vas vármegye 1848. május 1-én megtartott közgyűlésén a korábbi vármegyei közgyűlés funkcióját és feladatait átvevő képviseleti bizottmány tagjává választották és tagja lett az első népképviseleti választások lebonyolításával megbízott Központi Választmánynak, Wimmer az első fúggeden felelős magyar kormány kérésére két alakalommal is, 1848 májusában valamint augusztusában diplomáciai feladatokkal Londonba utazott. Első utazásának eseményeiről nem sok adat áll rendelkezésre, utóbbival kapcsolatosan azonban tudjuk, hogy Kossuth Lajos (1802—1894) megbízásából egyrészt fegyvereket vásárolt, másrészt egyházi kapcsolatait sorompóba állítva egy nagyobb összegű államkölcsön megszerzését igyekezett elérni, továbbá az angliai magyar és a magyarországi angol főkonzulátus felállítása érdekében folytatott tárgyalásokat Henry Palmerston (1784—1865) külügyminiszterrel. A végül nem sok sikert hozó diplomáciai megbízatását követően Magyarországra visszatért felsőlövői evangélikus lelkész saját elhatározásából németre fordította és kiegészítette a szeptember 24-én alföldi toborzókörútra indult Kossuth előző nap megfogalmazott, népfelkelésre buzdító szózatát, amelyet azután október elején 10.000 példányban kinyomtattak és Vas vármegye németnyelvű lakossága körében terjesztettek. Wimmer emellett 1848 őszén népgyűléseket szervezett és fegyverbe hívta a Felsőlövőn és környékén élőket a Vas vármegyén keresztül hazatérni készülő 10.000 főnyi horvát népfelkelősereg ellen. A horvátok elleni népmozgalom szervezésében és irányításában való aktív részvéte-294