Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Pál Ferenc: Protestáns-katolikus együttélés Vas vámegyében, 1790 - 1848
ta nevét vagy címerét a templomra, kitüntető hely-, adott ünnepélyes alkalomkor külön tömjénezés illette meg, halála esetén szentmisét mondtak érte.42 Lehetett valaki az egész plébániának is, de lehetett akár egy, a fárához tartozó falu templomának külön is kegyura, és a két kegyúr nem feltétlenül kellett, hogy azonos legyen. A nemeskeresztúri templom kegyúri szerepét a helyi közbirtokosság töltötte be úgy, hogy annak voltak katolikus és evangélikus tagjai is. A helyzetet némileg bonyolította, hogy a toronyban lévő harangokat a két felekezet közösen használta. Ám, amikor 1821-ben a templom csaknem rommá lett, a közbirtokosság katolikus része zár alá vette a közös jövedelmeket, és azokat az épületek felújítására fordították, mindemellett az építkezéshez egyrészt a közös pénztárban lévő büntetéspénzeket ajánlották fel, másrészt fát ígértek a közös erdőből. Az eseten természetesen a nemesek evangélikus része mélységesen felháborodott, és követelték a tulajdonrészüket a torony és a harang értékéből megtéríteni. A kiszálló vármegyei bizottság a békés megállapodásra törekedett a felek között, ami abból állt, hogy az evangélikusok a helység közös jövedelméből 250 ft-ot kaptak harangvásárlásra, továbbá a közös erdőből fát egy harangláb elkészítéséhez. Jóllehet a hely kijelölésében még voltak vitás kérdések, de miután abban is megegyeztek, hogy azt nem temetőben, hanem a település nyugati részén állítsák fel, a vallási téren az evangélikusok és a katolikusok közös ügyeit sikeresen szétválasztották.43 A református többségű, de katolikus lakossággal is bíró Felsőőrben (ma: Oberwart, Ausztria) is számos vita és összeütközés tarkította az együttélést. A gondok fő forrása abban állt, hogy a nemesek többsége református hiten élt, akik igyekeztek a kisebbségben lévő katokkusokat a döntésekből kiszorítani. A községi birtokból a reformátusok kihasítottak maguknak egy darabot, ezt azonban nem engedték meg a katohkusok számára. A katolikusok megpróbálták rávenni a reformátusokat, hogy a község iratai és pecsétje számára új ládát készítsenek, és új községházát emeljenek, ettől azonban a protestánsok szintén elzárkóztak. Mivel nem egyeztettek velük az éves számvetéskor, kérték, hogy részükről minden hasonló eseményen jelen lehessen egy jegyző, aki ellenőrzi a reformátusokat.44 Evangélikus nemesi közbirtokossággal került vitába Rresznerics Ferenc (1766— 1832), a nagy szótáríró pap is. A bobai nemesi kommunitás gyakorlatilag az élet minden területén pereskedett a sági (ma: Celldömölk) plébánossal. A falusiak a plébánia erdejében vágtak maguknak fát, bányásztak maguknak földet, de vita támadt a rendezeden birtokúgyeik, a közös haranghasználat és a közbirtokosság regáléjogából származó bevételüket illetően is. A többségében protestáns nemesi közbirtokosságok főként iskolázottságuknak és képzettségüknek köszönhetően, komoly érdekérvényesítő tevékenységet fejtettek ki, ami a türelmi tovább erősödött, hisz a protestáns híveket már nem tartotta vissza a dekretális eskü a hivatalviseléstől. 42 Körnek Sándor: Egyházjogtan kézikönyve. Különös tekintettel a magyar egyházi viszonyokra. Bp., 1894. 195. p. 43 MNL VaML Vvkir. 1700/1821. 44 iMNL VaML Vvkir. 1935/1831. 287
