Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Söptei Imre: A kőszegi templomok el- és visszafoglalása az ellenreformáció idején, 1671 és 1673
A foglalók a klasszikus módszereket alkalmazták: — megfélemlítés, a vezetők eltávok'tása, akár letartóztatás árán is, hogy „fej” nélkül maradjanak az egyszerűbb polgárok; — megosztás, hogy ne tudjanak egységesen fellépni. Azonban ebben az esetben elkövettek néhány hibát. Bezárták ugyan a belső város kapuit, hogy a mesterlegények és a szolgaszemélyzet ne juthasson be, ám a belvárosi lakosok határozott fellépése így is megrémítette az urakat. Lehetséges, hogy csak az mentette meg őket, hogy a tanácsosok náluk is jobban megrettentek a zendülés lehetőségétől, és eltanácsolták a községet az erőszakos fellépéstől. Tarthattak a katonák beavatkozásától is, hiszen bár a 25 fő nem tűnik soknak egy várossal szemben, ám néhány nappal később hat, ott szállásolt katona okozott komoly rettegést, amikor ellátmányának javítását követelte. A bíró akkor minden további nélkül engedelmeskedett, hiszen megöléssel fenyegették, pitvarajtaját betörték, de lépéseket tett, hogy a vármegyétől visszakapják a legényekre fordított összeg legalább bizonyos részét. 44 A foglalás után újabb frontvonal nyüt az újonnan érkezett plébános közbejöttével, aki a püspökkel a háta mögött próbálta megszerezni plébániájának azokat a javakat, amelyek a fenntartáshoz szükségesek. Úgy tűnik a templom átadásakor sor került írásba nem foglalt háttéralkura, amely szerint az átadott parókia épületben kellett működtetni az iskolát, ám ezt az együttélést a lehető leggyorsabban próbálta Kuzmics Péter plébános megszüntetni. Összeírásokat követelt a templom kegyszereiről, a felajánlott pénzalapokról, a hozzá tartozó szőlőkről, szántóföldekről, rétekről, és azok átadását igényelte. Kérte a plébánia felújítását, felszerelésének pótlását, mondván a távozók még a szögeket is kihúzták a falakból. Elvárta az iskolamester, az egyházfi és a harangozó fizetését, fával való ellátását.45 A város vezetése azon a véleményen volt, hogy a német és a magyar gyülekezet is maga tartotta el a lelkészét, tegyék ezt a katolikusok is. Ugyanakkor az evangélikus városvezetés ellenkérelmeket is benyújtottak. Ezek közé tartozott: pl. a harangok városi célra való további használata; a nemrég készíttetett székek és padok elvitele, amiket aztán átszállítottak a városházára; a magyar templom felé néző ajtó befalazása a két felekezet közötti békédenség elkerülése érdekében.46 Az evangélikusoknak is megvolt a bajuk, először a német lelkésznek kellett új lakást találni, egyelőre magánházban helyezték el. Gondoskodni kellett az istentiszteletek helyéről, ezt a magyar templomban oldották meg, „Ha már Isten elvette tőlünk nagy hálaadatlanságunkért és vétkünkért?’47 48 Ehhez 70 forint értékben bővítették, maximálták az ülőhelyek számát, „itt alatt kórós környül a székeket minéljobban és több ember férhet be/é”.4S Ugyanezekről hosszú távon is próbáltak gondolkodni. Először a két templom között álló temetőkápolna (Szent Katalin-kápolna), ami korábban magyarok temploma volt, lebontását tervezték,49 egy pénzbüntetést gyorsan átváltoztattak 50 szekér kő 44 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv., 1671. május 26. 45 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv., 1671. május 22. 46 Uo. 47 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv., 1671. május 15. 48 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv., 1671. május 21. 49 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv., 1671. május 15. 274
