Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Söptei Imre: A kőszegi templomok el- és visszafoglalása az ellenreformáció idején, 1671 és 1673
Bosky Mihály tanácsost és Újváry Andrást Bécsbe küldték követségbe a tárnokmesterhez. Nem siették el a dolgot, hiszen csak december 14-re tértek haza. Nem csoda hát, ha a főember nagy haraggal és szitokszavakkal fogadta őket. Számon kérte, hogy 6 hét eltelt a levele megírása óta és még mindig nem tájékoztatták a templom átadásáról. Ezt Széchényi György (?1603-1695) kalocsai érsek és győri püspök - akkor Vas vármegye területe is a felügyelete alá tartozott - kérésére követelte tőlük. ,J\Aondván nagy szitokkal a syakállát is megfogván ...”.22 23 Feltesszük, hogy nem a saját szakállát fogta meg a gróf, talán lehetett egy kis rángatás is! „aziránt szitkozódva mondott. Paraszt beste lélek kurafiak etcP12 Az uralkodó és tanácsadói feltehetően egy 1649. évi esetre gondoltak, azt akarván felhasználni a templom megszerzésére. A Magyar Királyság fennhatósága alá visszakerülve a kőszegi katolikusok, a templomok elfoglalásáról szóló 1647. évi 14. törvénycikkre hivatkozva Pálffy Pál (1580-as évek vége—1653) nádorhoz fordultak panaszukkal. Erről Pálffy állítólag bizonyságlevelet adott ki, amelyben az is benne volt, hogy a kőszegiek vállalták a német templom átadását. 24 25 A bíró is késlekedett az ügyben, hiszen csak december utolsó napján mutatta meg a tanácsnak a király, valamint Forgách levelét és a Pálffy-féle irat másolatát. Talán azért kereste elő, mivel a közben megtartott megyegyűlésen is szóba került a templom ügye, főleg az lehetett ijesztő, hogy egyesek szerint a német katonák csak emiatt tekeregtek a környéken. Ha pedig nem adják át szépszerével az öregtemplomot, akár mindkettőt elveszíthetik.20 A tanács közben elindította védekező manővereket. Először a jól bevált módszert vetették be, ajándékokat küldtek a megfelelőnek ítélt helyekre. Forgáchnak 20 csöbör bort, szóba került még Szelepcsényi György (1595-1685) esztergomi érsek és mások is. Bécsi és pozsonyi követségekkel és a jogi úttal is próbálkoztak. Bécsben belenéztek a Királyi könyvekbe, hogy szerepel-e benne a Pálffy-féle megállapodás.26 Ezzel sikerült a tárnokmestert újra felbőszíteni, aki most más hangot vett elő és más városok „nyomorult példájával” ijesztgette a város követeit. Ám felajánlotta, hogy közvetít az udvar felé, amit azonban csak így-úgy teljesített, hiszen szerinte felesleges költség lenne Bécsbe menni, de ajánlotta gróf Róttál Jánost (1605-1674), a Wesselényi-összeesküvés vizsgálóbizottságának elnökét és az érseket, akik a „rebellisek” miatt amúgy is Pozsonyban tartózkodtak. A király szerinte határozottan kijelentette, hogy mindenképpen kell a templom, vagy legalább valamilyen hely a katolikusoknak. Azt is megtudták tőle, hogy közben fentről az ítélkezést az ügyben a győri püspökre bízták, aki, amíg nem kereste meg a várost, addig másnál hiába kerestek vártak segítséget. Majláth Miklós (1646-1673) királyi ügyész állítása szerint ő látta az 1653-ban meghalt Pálffy iratai között a kőszegiek ígéretét. Ajánlott viszont egy kibúvót: ha a belvárosban nem találnak helyet, akkor adjanak a külvárosban.27 1671. január 30-án új dimenzióba került az ügy. Az uralkodó utasítására Szombathelyről vizsgálóbizottság érkezett Kőszegre, akik arról vallatták a bírót, a tanácsot és 22 MNL VaML KFL К VT ír. Jkv., 1670. december 16. 23 Uo. 24 MNL VaML KFL К VT ir. Jkv., 1670. november 17. 25 MNL VaML KFL К VT ir. Jkv., 1670. december 31. 26 Uo. 27 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv., 1671. január 26. 270
