Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tóth Endre: Utak és utazások a Római Birodalomban
Az 193-ból származó adattal lényegében egyeznek azok a további feljegyzések, amelyek ugyanennek az útnak egy—egy rövidebb szakaszára vonatkoznak. A Róma—Carnuntum útvonal, Emonáig tartó szakaszáról 179 évvel korábbról is értesülésünk. Augustus halála után, 14. szeptember 17-én ülésezett a szenátus. Drusus (Kr. e. 14—Kr. u. 23.) ezt követően indult el Pannóniába, ahol szeptember 27-én sikerült neki a fellázadt légiókat lecsillapítani. Ha 14. szeptember 18-án kora reggel indult, és 26-án este érkezett meg, akkor 9 nap állt az utazásra rendelkezésére.17 Rómától Nauportusig (ma: Vrhnika, Szlovénia), a légiók nyári táborának a közeiéig a távolság kereken 700 kilométer, Emonáig pedig 726,5 km. Az utat Drusus 9 nap alatt, a futároknál kényelmesebben, napi 78—80 km-es sebességgel tette meg.18 A római utak és a postaszolgálat használatának fontosságát jól mutatják a 306. évi események, amelyekből megtudható, hogy milyen lényeges szerepe volt a jól szervezett úthálózatnak. Lactatius elbeszélése szerint az történt,19 20 hogy az ifjú Constaninust, a későbbi császárt (272—337, ur. 306—337 ), aki túszként Galerius császár (260 körül—31 1, ur. 305—311) udvarában Nikomédiában (ma: Törökország) tartózkodott, az uralkodó elengedni kényszerült. Constantinus apja, a nyugati birodalomrész uralkodója (205—306, ur. 305-306), beteg lett, halálra készült, és fiát szerette volna látni. Félt ugyanis attól, hogy halála után Galerius a vetélytársként számon tartott ifjút megöleti. Ahhoz, hogy az ifjú gyorsan el tudjon jutni a Galliába, a La Manche csatorna partjára, a postaszolgálatot kellett igénybe vennie. Hogy a lóváltóállomásokon lovakat tudjanak cserélni. Ehhez azonban császári engedély kellett. Galerius végül egy esti megbeszélésen, arra gondolva, hogy reggel majd visszavonja, és nem engedi útra az ifjút, engedélyt adott. Reggel azonban Constantinus eltűnt, mert kíséretével korán útra kelt, és a postaszolgálat segítségével messze járt. Amikor Galerius a katonáival üldözőbe vetette, az állomásokon nem találtak váltó lovakat, mert Costantinus emberei a lecserélt lovakat mozgásképtelenné tették, a friss lovakon pedig elvágtattak. Ezért az üldözők nem tudták Constaninust utolérni, ő pedig időben eljutott Galliába. Találkozott apjával, és annak halála után a hadsereg császárnak kiáltotta ki 306. július 15-én. A nyugat-dunántúli római utakat a Karoling-korban még valamelyest használták. Tudjuk, hogy a Karoling-korban nemcsak a római utakat használták, hanem itineráriumokat is ismertek.211 Nagy Károly császár (742—814, ur. 768—814) különösen érdeklődött a földrajz iránt, ezt a birtokában lévő három ezüst asztal is bizonyítja. Az egyik kerek asztallapra Róma, a másik négyszögletesre Konstantinápoly térképét vagy látképét, a harmadikra, amely a legszebb és a legsúlyosabb, három kör alakú felületre a világmindenséget vésték rá. Az uralkodó a három tárgyat annyira fontosnak tartotta, hogy 811-ben vég17 Hohl, Ernst: Wann hat Tiberius das Prinzipat übernommen? = Hermes, 1933. Heft 1. 106. p.; Schmitt, 1958. 378-383. p. 18 A csapatok menetsebességének a figyelembevételével jutott arra a következtetésre, hogy a légió lázadásának híre már a szenátusi ülés előtt néhány nappal, szeptember 12-én vagy 13-án megérkezett Rómába, és a csapatokat útnak is indították. Drusus azonban csak a szenátus ülése után indul el. Schmitt, 1958. 381-382. p. 11 Eactantius, I .itaus Caeálius Firmianus: Az isteni gondviselésről. Ford., jegyz. és utószó Adamik Tamás. Bp., 1985. 29. p. (Prométheusz Könyvek; 6.) 20 Koller, Heinrich: Der „mons Comagenus”. = Mitteilungen des Instituts Österreichische Geschichtsforschung, 1963. 237-245. p. 25
