Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Nyomdák és kiadványok, könyvtárak és olvasók Vas vármegyében a 16 - 20. században - Tilcsik György: Új adatok a Szombathelyi Polgári Olvasótársaság működéséhez, 1837 - 1841
E táblázat első két „oszlopának” legfontosabb adataiból levonható következtetések lényegében egybeesnek az 1. számú táblázat alapján felrajzolható tendenciákkal: egyrészt jól érzékelhető, hogy mind az alapítók, mind pedig a tagsági viszonyukat 1837-től 1841- ig folyamatosan fenntartó személyek elsöprő többségét a szombathelyi illetőségűek tették ki, akiknek nagyjából kétharmada (11 fő — 68,75%, valamint 22 fő - 66,67%) az olvasótársaságba történt belépésükkor polgárjoggal rendelkezett Vas vármegye székhelyén. Ugyanakkor megjegyzendő - bár az alacsony számértékek miatt e megállapítás óvatosan kezelendő —, hogy a mindvégig tagok között számottevően magasabb volt a nemesi jogállásnak aránya (4 fő — 12,12%), mint az alapítók között (1 fő — 6,25%). Lényegében hasonló képet mutatnak a foglalkozási adatok is, hiszen mindkét csoporton belül magasan az iparűzők álltak a rangsor élén, de feltűnő és hangsúlyozandó, hogy mind az 5 esztendőn át tagsági viszonnyal bíró összes személy között arányukat tekintve - de természetesen nominálisan is - jóval több értelmiségit regisztrálhattunk. Itt jegyezzük meg, hogy akadt két olyan személy — névszerint Kiskos János szombathelyi mészáros és Kitzlingstein Imre szintén helybeli gombkötő —, akik bár 1837 első felében beléptek az Olvasótársaságba, ám nem tudni mi okból — vélhetőleg feledékenységből - nem fizették be a második félévére esedékes tagdíjat, 1838-tól azonban már ismét rendes és folyamatos fizetők voltak, kimaradtak a mindvégig tagsági viszonnyal rendelkezők sorából. Ugyanakkor találtunk négy olyan tagot - Fáczy István, Kisunyomban lakó ismereden foglalkozású személyt, Köstler Ferenc szombathelyi órást, Rumy Antal (1789—1873) és Szabó Miklós (1816?—1848) Szombathelyen lakó táblabírákat —, akik 1837 második félévében lettek tagok, és azt követően mindvégig, azaz 1841 végéig fenntartották tagságukat. így e hat személy tehát csupán egy félévi tagdíj befizetésének elmaradása miatt nem kerülhetett be azok közzé, akik a vizsgált 5 esztendő alatt folyamatos tagsági viszonnyal rendelkezetek a Szombathelyi Polgári Olvasótársaságban. A 2. számú táblázat 3. oszlopában található számadatok is több érdekes tényre világítanak rá a 2. Szombathelyi Olvasótársaság tagjait illetően. A mindösszesen 139 személyből — akik közül sajnos viszonylag magas azoknak a száma (23 fő), akinek nem sikerült megállapítanunk lakóhelyét — 100 fő (71,94%) élt a vármegye székhelyén, míg a többi ismert illetőségű 16 személy 15 településen lakott. Az e csoporthoz tartozó 33 nemes és 58 szombathelyi polgár az 1. számú táblázat hasonló adatával összevetve azt mutatja, hogy előbbi meghaladja a hat időmetszet során rögzített számarányok ádagát, utóbbi pedig elmarad attól. Másként szólva elmondható, hogy — figyelemmel a 2. táblázat 2. oszlopának adataira — a Szombathelyi Polgári Olvasótársaságba 1837 és 1841 között belépett mindösszesen 33 nemes személy közül csak négy olyan, az 58 szombathelyi polgárjoggal bíró között pedig 22 olyan akadt, aki mindvégig fenntartotta tagságát. Ez pedig azt jelend, hogy a társaságba az említett időszakba valamikor is lelépett nemesek csupán valamivel több, mint egytizede (12,12%) maradt mindvégig tag, míg ugyanez a polgárjoggal rendelkezők esetében 37,93%-ot tett ki. Az olvasótársasságban az 5 év alatt megfordult valamennyi tag foglalkozási összetétele érdekes és igen tanulságos képet mutat. Meglepő, de nem megmagyarázhatatlan számát és különféle szempontok szerinti összetételét tekintettük, mely adatokat az 1. számú táblázat 1. oszlopa tartalmazza. 212