Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Nyomdák és kiadványok, könyvtárak és olvasók Vas vármegyében a 16 - 20. században - Tilcsik György: Új adatok a Szombathelyi Polgári Olvasótársaság működéséhez, 1837 - 1841
TILCSIK GYÖRGY ÚJ ADATOK A SZOMBATHELYI POLGÁRI OLVASÓTÁRSASÁG MŰKÖDÉSÉHEZ, 1837-1841 A NYILVÁNOSSÁG ÉS AZ EGYESÜLETEK MAGYARORSZÁGON AZ 1830-AS ÉS AZ 1840-ES ÉVEKBEN agyarországon a feudalizmus bomlásának végső szakaszában, annak is utolsó 2 évtizedében, nagyjából az 1820-as évek második felétől kezdődően alakultak ki azok a feltételek, amelyek azután a hazai liberális ellenzék alkotmányosságra, jogkiterjesztésre és érdekegyesítésre épülő politikájával együtt megteremtették a lehetőségét a polgári jellegű társadalmi nyilvánosság kialakulásának és működésének, amely elsődleges céljának a közvélemény befolyásolását és meggyőzését, végső soron pedig az ellenzéki politika mellett történő felsorakoztatását tekintette. Mindezekben - némileg paradox módon — érdemi szerep jutott a túlnyomórészt a kormány kezén lévő és így ellenőrzött sajtónak is, és e tekintetben a Pesti Hírlap 1841-ben történt megindítása egy minőségileg új időszak kezdetének tekinthető, ugyanakkor a társadalmi nyilvánosság másik nagy és igen fontos területét az egyesületek létrehozása és munkálkodása, azaz az egyesületi élet jelentette. A kérdéskör kutatói a 19. század első felét, azon belül is az 1830 és 1848 közötti időszakot a magyarországi egyesületi élet első virágkorának tartják, mégpedig azért, mert e közel 2 évtized első felében semmiféle jogi normák és előírások nem befolyásolták, és így nem is akadályozták létrejöttüket, valamint tevékenységüket, és ennek nyomán sok-sok egyesület alakult Magyarországon, amelyek közül mind több vonta magára a bécsi udvar figyelmét. Ennek következtében 1842-től már előírták, hogy az újonnan létrehozandó egyesületek alapszabályait csak a megalakulás engedélyezése után lehet kinyomtatni, majd a Védegylettel szembeni lépésként 1844-ben elrendelték, hogy a törvényhatóságok küldjék meg a területükön működő egyesületek alapszabályait a Magyar Királyi Helytartótanácsnak.1 Feltűnő, hogy a Magyarországon az 1820-as évek második felétől létrejött egyesületek között nagyon magas volt az olvasóegyesületek vagy olvasótársaságok száma. Ennek okai alapvetően abban keresendők, hogy az országban a politikai, a tudományos és a kulturális élet megélénkülése felkeltette a nyomdatermékek, és azokon belül is elsősorban a hírlapok és a folyóiratok iránti érdeklődést, mely folyamat párosulva az olvasói igények és szokások minőségi megváltozásával számos új lap és folyóirat meg1 Pajkossy Gábor: Polgári átalakulás és nyilvánosság a magyar reformkorban. Bp., 1991. 3-4., 16-19. p. (Előadások a Történettudományi Intézetben; 14.) 203
