Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Nyomdák és kiadványok, könyvtárak és olvasók Vas vármegyében a 16 - 20. században - Baráthné Molnár Mónika: 16 - 18. századi kincsek a Berzsenyi Dániel Könyvtár gyűjteményében
A 15-17. század folyamán a család számos tagja magas tisztségeket töltött be. Egyebek mellett bánok - vezetéknevük is innen eredt (Bán-fi) örökös főispánok és fontos állami méltóságok — főpohárnok, ajtónállómester, tárnokmester, országbíró stb. — voltak, egy ízben még a nádori címet is viselték.3 * * 6 * Aló. században a Bánffyak a terület protestáns egyházának fontos támogatóivá váltak. Udvaruk meghatározó irodalmi és szellemi műhelynek számított, ahol jónevű, művelt toliforgatók, tanítók, prédikátorok fordultak meg, s innen — a Hoffhalter-féle nyomdából - kerültek ki a legkorábbi magyar nyelvű könyvek a mai Szlovénia területén. A könyv útja a Berzsenyi könyvtárig: ’ A család történetének legfontosabb forrását, a híres Bánffy-naplót a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár őrzi. Paul Eber evangélikus teológus Calendarium historicuma számos kiadást ért meg Wittenbergben, és több fennmaradt példánya mutatja, hogy szívesen jegyezték bele - gyakran visszaemlékezve is — a családok életének jeles eseményeit. A Bánffy család kalendáriumát, az 1551. évi wittenbergi kiadás egy példányát a protestánssá lett Bánffy (VI.) István (1522—1568) Zala vármegye főispánja, királyi asztalnokmester, országbíró vásárolta meg és kezdte írni, majd fia, (IV.) Miklós (1547—1593) pohárnokmester, zalai főispán és unokája, a nemzetség utolsó férfitagja, Kristóf (1577-1644) főpohárnok, tárnokmester folytatta, így az 1522 és 1671 közötti idők fontos család- és kortörténeti forrásává vált. Ezután a napló számunkra ismereden okból Luttár Mihály valószínűleg szlovén nemzetíségű kisnemeshez került, aki a ma Horvátországhoz tartozó Légráddal szomszédos nagyattaki kúriában élt, és 1650—1651 táján maga is készített jegyzeteket a Bánffyakról és saját családjáról. A naplót az utókor számára az 1660—1680 körül élt Mogosich Mátyás légrádi katolikus plébános mentette meg, aki néhány figyelemre méltó bejegyzés mellett kritikus kommentárokat, csípős megjegyzéseket fűzött a protestáns vonatkozású eseményekhez. Ezután 1840-ben hallunk ismét a naplóról, amikor Séllyei Elek Zala vármegyei földbirtokos, főszolgabíró, majd másodispán az akkori légrádi papnál felfigyelt rá, felismerte forrásértékét, és jelentős részét 1 évvel később a Tudománytárban megjelentette. A későbbiekben Séllyei Teréz tófeji földbirtokostól a naplót kölcsönkérte Piplich János, a Séllyei-uradalom szombathelyi ügyvédje, akit 1951-ben letartóztattak, és a következő évben meghalt. A hányódó, porlepte kötetet ezután a Vas megyei könyvtár egykori igazgatója, Fodor Henrik mentette ki a szombathelyi városháza pincéjéből.8 így került a Berzsenyi Dániel Könyvtárba a most már több mint 460 éves családi napló. Az 508 oldalas kalendáriumban az év minden napja külön oldalt foglal el, és az e napon történt nevezetes események nyomtatása után üres helyet hagytak a személyes 3 Bilkei Irén: Az alsólendvai Bánffy család a XVI. században. In: Študije o zgodovini Lendave. Lendava, 1192—1992. Tanulmányok Lendva történelméből. Lendva, 1192—1992. Szerk. Göncz László. Lendva—Győr, 1994. 73. p. 6 S^abi Márta: Az alsólendvai Bánffy nemzetség naplója. Vasi Könyvtári Portál/Tudástár/wiki/Könyvek. www.vasikonyvtarak.hu TantalicsBéla: Lendva kulturális emlékei aló. század második feléből. Zalaegerszeg, 1988. 26-29. p. 8 Vő: A Bánffy család szellemi hagyatéka. Lenti, 2009. 89. p. 190
