Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tóth Endre: Utak és utazások a Római Birodalomban
a postaszolgálat használatára engedélyt magáncélú igénybevételre még a magasrangú kormányzati tisztviselőknek is csupán évi egy-két alkalommal engedélyeztek. A főutak nyomvonalának kijelölését és az úttest megépítését a kora császárkorban a terület katonai megszállása, később a katonai és kormányzási szükségletek határozták meg. A közlekedés, a szállítás, a hírközlés és a kereskedelemi forgalom céljára egyaránt alkalmas, jól megépített utakon a közlekedés irányáról a katonai és a polgári igazgatási központok között az úti térképek és útikönyvek tájékoztattak. Ma az útvonalak az útikönyvek alapján és a terepmegfigyelések - terepbejárás, légifelvételek, földrajzi nevek stb. — segítségével rekonstruálhatók. * * * Ma ismereteink szerint, két olyan forrás maradt fenn, amelyek átfogó képet adnak a birodalom főútjairól, miközben nagyon sok településnevet tartalmaznak. A közlekedés, a hírközlés és a kereskedelmi forgalom céljára egyaránt alkalmas utakon a tájékozódást úti térkép (Tabula Peutingeriana) és útikönyvek (Itinerarium Antonini és Itinerarium Burdigalense) segítették,4 amelyek azonban csak a főutakat tüntették fel. A 3. század végén összeállított Itinerarium Antonini a több tartományon keresztül vezető főutak és az ezekhez csatlakozó, birodalmi jelentőségű közutak néven nevezett állomásai közötti távolságot mérföldekben3 6 adta meg. (2. kép) Az úti térképek főként katonai hasznáról és szükségességéről a késő császárkori hadi író, Flavius Vegetius (?—450) a következőképpen írt: első dolog, bogi [a hadvezérnek] a legteljesebb útjegyyékek álljanak a rendelkezésére minden vidékről, amelyen hadműveletek folynak. Agütjegyzikek a helytávolságoknál nemcsak léptékszámot közölje, hanem azutak minőségét is. Adjon pontos kírást a kgrövidebb utakról, a mellékutakról, a hegyekről és folyókról. Ugyanannyira, hogy tudomásunk szerint a legképzettebb hadvezéreknek nemcsak szöveges útleírásaik, hanem térképék is voltak azokról a tartományokról, amelyekben hadiállapot volt.”b A hadjáratok alkalmával a vonulás és elszállásolás tervezéséről Alexander Severus Alexander császár (208-235, ur. 222-235) császár életrajzából értesülünk: „...a haditerveket mindig titokban tartották, de a napi menetelés hosszát mindig kihirdették, úgy, hogy rendeletetfüggesztettek ki két hónappal előre, amelyben a következő volt írva: Egy Inzpnyos napon, egy bizonyos órában a Városból elindulunk, s ha az istenek is úgy akarják, az első szálláshelyünket a következő helyen töltjük. Ezután sorjábanjöttek a szálláshelyek, utána a táborhelyek, utána az, hogy hol fogjákfelvenni az utánpótlást, és ez így ment tovább folytatólagosan, ameddig a barbár határvidékre nem értek. ’ ’7 Nem tudjuk, hogy az Itinerarium és a Tabula összeállításakor milyen elv szerint választották ki a felsorolt településeket, azon kívül, hogy mindkét forrás összeállításának idején a birodalom határán létező táborokat feltüntették, a település jellegét az esetek túlnyomó többségében azonban nem jelölték.8 Az Itinerariumban feltüntetett helység 4 CuntZj Otto: Itineraria Romana. Lipsiae, 1929. VIII, 139 p.; Miller, Konrad: Itineraria Romana. Römische Reisewege an der Hand der Tabula Peutingeriana dargestcllt. Stuttgart, 1916. 992 p. 3 Mérföld: hosszmérték. 1 római mérföld = 1481 m. Mértékegység kislexikon. Bp., 1971. 6 Vegetius Renatus, F/avius: Flavi Vegeti Renati epitoma rei militaris. III. 6. (C. Land) Lipsiae, 1885. 75. p. Magyar fordítását lásd: A hadművészet ókori klasszikusai. Szerk. Hahn István. Bp., Í963. 805. p. Aelius Fampridius: Alexander Severus c.45. In: História Augusta. Császárok története. S. a. r. Burai Erzsébet et al., bev. tan. Havas László, jegyz. Takács Levente. Debrecen, 2003. 325. p. 8 Pannóniában a Duna-kanyart levágó, Aquincum és Crumerum szakasz a kivétel. Lásd: Tóth Endre: Szentendre római kori nevéről. = Archeológiái Értesítő, 2006. 2. sz. 27-32. p. Az Itinerarium Burdigalense egyes településeket civitasnak jelöl, és megkülönbözteti a mansiókat és a mutatiókat. 18
