Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Katonai Attila: "Ha kigyógyulunk az egyik őrületből, ne essünk a másikba!" Bűnbakok keresése a vasi megyeszékhelyen 1919 őszén
jól érzékelhető, hogy az antiszemitizmusa keres magának a társadalom számára elfogadhatóbb, fogyaszthatóbb változatokat. 1918 őszén ezt még csak a háborús vereség és szenvedés jelentette, ami inkább a frontkatonáknak adott magyarázatot a kudarcra, hogy 1 évvel később már elsősorban az októberi kísérlet és a proletárdiktatúra eseménysora adja ehhez a tételhez a muníciót, mert itt már a civil társadalomnak is voltak eleven élményei, amit antiszemita jelmezbe lehetett most öltöztetni. A kitérítéses forradalom elmélete aztán az antiszemiták körében termékeny talajra talált.81 Lingauer Albinnak nemcsak világos állásponttal rendelkezett, pontosabban büszkén vállalt antiszemita előítélettel,82 hanem megfelelő eszközei léteztek, hogy nézeteit széles körben terjessze és fertőzze olvasóközönségét. Egy pillanatig sem tűnt számára problémának, hogy kikben látja/láttassa a bűnbakot. 1919 márciusában a letartóztatás elől a helyiek segítségével megszökött. A tavaszi és a nyári eseményekről, konkrét történésekről szerény információkkal rendelkezett — nem is nagyon hivatkozott rájuk később sem —, de az azt megelőző időszakban gazdag tapasztalatra tett szert, hiszen hónapokon keresztül komoly sajtópolémiába bonyolódott a többi helyi újsággal. Szilárdan hitte és terjesztette, hogy „a% antiszemitizmus, amely itt van, és amellyel nagyon komolyan számolni kell, tehát csakugyan maga a zsidóság csinálta.”83 Az a határozott hangvétel, amit követett 1919 augusztusában, lényegében azt a célt szolgálta, hogy hosszútávon megalapozza pozícióját a helyi közéletben, média világban. A jobboldalt kizárólag ő akarta sajtójával ellenőrizni, uralni,84 * és az elkeseredett, kilátástalan lakosságot maga mellé állítani. Vélt közhangulatra építeni és egyben azt gerjeszteni - miként az látható volt a celldömölki eseményeknél és pogromnál is — mindig veszélyes vállalkozásnak mutatkozott. Mindezt tapasztalva inkább azt a metódust választotta, hogy az előkerülő hírek, döntések kapcsán élt a populizmus kínálta lehetőséggel, a mi és az ők szembeállításával, így mélyítve el a zsidóellenességet. A munkahelyükről elbocsátott szereplők nevét néha a napilapban közreadta, felekezetiségüket persze nem firtatta,83 mivel jelentős részük nem zsidó, ezért a kommentárok, a „felvilágosító” magyarázatok elmaradtak. Nyilván nem fért bele ebbe az egyszerű bűnbakképző képletbe a nem zsidó szereplők köre, inkább szabályerősítő kivételt jelentettek. 81 „Másoktól is hallottam s kezdetben magam is hittem, - írta évekkel később 1923-ban Méhely Lajos A Célban megjelenő cikkében — hogy a zsidóság a saját bőrének megmentésére eszelte ki az ú. n. októberi forradalmat amenynyiben attól tartott, hogy a frontokról hazaérkező hadsereg rajta foga megbosszulni a sok szenvedést és nélkülözést, s tömeges zsidómészárlással foga afelett érzett keserű indulatát lehűteni, hogy még a bevonult zsidók is csak a különféle katonai irodákba, raktárakban s a hadtápvonalak körül, szóval - tisztelet a kivételnek - jó messze a frontvonalak mögött voltak feltalálhatók,” Méhely hajós: A magyar tragédia élettudományi okai. = A Cél, 1923.139. p. 82 Beniczky Ödön belügyminiszternek megüzente; „... Benicky úr, én antiszemita vagyok és maradok, ha millió rendelet ad is ki. Agitálni fogok ellenük, míg megtörve nem látom a hatalmukat, agitálnifogok tajtékozya, vérbeborult szemekkel, amíg Magyarországot ismét magyarnak és kereszténynek nem látom. Atkozott legyek, ha ebben a fogadásomban bármi által magamat megtántorítani engedeml' L, A.: Jelenségek. = Vvm., 1919. szept. 4. 1. p. 83 L, A.: Leszámolás! = Vvm., 1919. aug. 10. 1. p. 84 A hatóságok hirtelen négy régi-új lap indításához is hozzájárultak, de anyagi és technikai okok miatt nem tudtak megjelenni. Új lapok engedélyezése. = Vvm., 1919. aug. 10. 3. p. 83 Somogyi Ferenc tanfelügyelőt leváltották, a szombathelyi polgári iskola tanárai Kerecsényiné Greisinger Ilona eltávolítását kérték, és egyes tanítókat is felelősségre vonták. Ágoston János hivatalnokot eltávolították a pénzügyigazgatóságtól. Tisztogatás. = Vvm., 1919. aug. 24. 2. p.; Iskolaszék ülése. = Vvm., 1919. aug. 31. 3. p. 158