Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Katonai Attila: "Ha kigyógyulunk az egyik őrületből, ne essünk a másikba!" Bűnbakok keresése a vasi megyeszékhelyen 1919 őszén

javasolt pragmatikus kezelés,73 * a tudást és munkát magába ötvöző magyar szocializmus. Álláspontja szerint a nemzeti institúcióban, az egységes magyar nemzeti állam kiépítésekor nemcsak a születési előjogokat, de az osztályérdekeket is alá kell rendelni.

A röpirat másik részében a proletárdiktatúráról osztotta meg gondolatait. Első felében pár ecsetvonással mutatta be az eseményeket, hogy aztán a vasi és szombathelyi történéseket alakok és konkrét történetek formájában jelenítse meg. „Károlyi Mihálynak, a köztársaság elnökének gerinctelen kapkodása elvégre meghozta a közállapotok felfordulását! Károlyi és kormánya lemondott, és egy tehetetlenségre valló gesztussal átadta Magyarország kormányzását a proletárdiktatúra kezébe!.... Hogy a proletárdiktatúra kikiáltása után a szervezett munkásság eddig vallott szociális elveihez híven alkalmazkodni kívánt az új rendhez ennek magyarázata abban keresendő, mert a hirtelen támadt világfelfordulásban teljesen tájékozatlanná váltP1A Érzékelhetően nem konkrétumokról, hanem általánosságban szól, a falusi társadalmat úgy jellemezte, mint aki „tűrte, de nem bízott benne,”75 Sem itt, sem utóbb nem utalt a zsidóság szerepére, inkább a káoszra, ami előidéztetett. Az Alakok és epizódok fejezetben Mikszáth Kálmánra emlékeztető karcolatokban adta közre a kiválasztott, önhitt emberek portréját, akik a hatalommal való visszaélés tipikus eseteinek bizonyultak (Obál Béla, Fodor Antal, Módly János). Ugyanakkor nehezen érthető, hogy az ismert vezetők miért hiányoztak ebből a leporellóból. Az elmesélt történetekben gyakran bukkantak fel zsidó áldozatok (Rosenstingl Károly és özv. Rosenberg Gyuláné),76 77 de a hatalmi szereplők között nem.

Sajnáljuk, hogy Éhen Gyula nem vállalkozott egy részletekbe menő történet megírására, mint az 1919. júniusi szombathelyi túszszedés áldozta nemcsak joga lett volna hozzá, de a rálátása is a lezajlott eseményekre. Ha feltűnik az ő interpretálásában fő bűnbak az a vend-evangékkus Obál Béla, aki 1919 januárjában került a vármegye élére, mint főispán-kormányzó, és aki személyes meggazdagodására használta fel a hatalmat, s akinek számonkérése, menekülése miatt elmaradt. De Éhen Gyulát, mint röpirata záró gondolatában kifejtette nem ez hajtotta, hanem a tanulság. „Közvetlen tapasz tálatokból merített friss benyomásaim eredményeit iparkodtam teljes objektivitással, jogos harag és indokolt gyűlölet nélkülpapírra vetni, hogy ily módon a feleszmélés és önmegismerés lehetőségét előmozdítva, bűnbánásra kényszerítsem mindazokat, kik oly súlyos bűnt követtek el szegény magyar hazánk és sokat szenvedett nemzetünk ellen Г Műve visszhangtalan maradt, úgy tűnik a tanulság érdekelte legkevésbé az embereket, inkább a felelősök megbüntetését és bűnbakok megjelölését kívánták, erre pedig kiváló válaszokat kínált a Vasvármegye című napilap.

Azt, hogy a zsidóság lett a legfőbb bűnbakja az 1918—1919. évi politikai forgatagnak Szombathelyen, az elsősorban Lingauer Albin újságírónak köszönhető. Már 1918 októberének végén (sic!) kijelölte őket erre a szerepre! 1918 őszén a spanyolnáthajárvány, a

73 Világképének fontos eleme volt, hogy tudta Magyarország agrárkultúr állam, látta a modernizáció áldásos előnyeit és gondjait, de akadtak javaslatai a városi csoportok integrálására is, pl. mint az elemi oktatás, az ipar állami támogatása, a szövetkezeti mozgalom, új közintézmények megteremtése. Éhen, 2006. 20-38. p.

4 Éhen, 2006. 52. p.

3 Éhen, 2006. 55. p.

76 Éhen, 2006. 55., 72-73. p.

77 Éhen, 2006. 89. p.

156