Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Katonai Attila: "Ha kigyógyulunk az egyik őrületből, ne essünk a másikba!" Bűnbakok keresése a vasi megyeszékhelyen 1919 őszén
Szeptember 15-én Mikes püspök büszkén váüalta, hogy ez az első eset (8 év után sic!), hogy részt vesz a vármegye közgyűlésén, ami egyrészt elgondolkodtató, másrészt jól mutatta a dualizmus liberális rendszeréhez való távolságtartó viszonyát.* 31 32 Beszédében, — amely komoly tárgyi tévedéseket tartalmazott — azt a toposzt éltette, hogy a világháborút „nem a mi hibánkból vesztettük el, de miután ezt a háborút elvesztettük, a mi saját hibánkból elvesztettük a békét is”,52 mert a helyzetet kezelni képtelen „közönséges szélhámosok” kerültek hatalomra. A „tőrdöfés” legenda magyar interpretációja, variációja. Mikes János megnevezte mindezért a bűnbakot, a személyes felelőst is. „... a legaljasabb, leggyalázatosabb ember, aki a magyar nevet viselte valaha: Károlyi Mihály, amely ember meggyalázta családját, elárulta királyát és elárulta az országát és nemzetét és aZán, amidőn nemzetét a legszerencsétlenebb szélsőségekbe döntötte gyáván Kun Béla segítségével elhagyta a hazát. Kivesztettük a háborút és elvesztettük a békét is... Ka ilyen szélhámosok nem vezetik félre az országot, ha mi kitartunk a bajban és a hatalmas erős szövetségeseinkkel együtt haladunk, ma nem vagyunk ott, hogy egész hadseregünk nélkülözik és az ország a tönk sülére kerülj33 * * Álláspontja szerint ez „a forradalom nem a lelkekben született, nem egyes osztályok fölszabadulásának volt az útja, hanem hogy egyesek magunkhoz ragadták a szociáldemokratákkal a hatalmat,”54 Szerinte a sokat hangoztatott forradalom vívmányaiból egy szó sem igaz, lényegében nem is létezett sajtószabadság, a polgári és hazafias lapokat mind elnyomták, még a püspököt is elnémították. „Csupán egyetlen magyar lap maradt, amely bátran, rendületlenül kitartott a magyarság igaz ügye mellett, amely az utolsó perág megállotta keményem a sarat, a mi lapunk, a mi újságunk a Vasvármegye.”33 De lehet, jegyezte meg ironikusan, hogy a forradalomnak valójában az lehetett a küldetése, hogy meggyilkolják Tisza Istvánt, vagy a hont kétszer megmentő Mackensen német tárbornagyot internálják, esetleg az egyházi rend „legnagyobb szélhámosát”, Hock Jánost pozícióba emeljék.36 A plutokrácia elleni harc jegyében követelte a virilizmus eltörlését a városokban és a törvényhatóságoknál, az nem zavarta, hogy ő maga is virilis jogú tagja volt a testületnek. Ezzel nemcsak világosan utalt a zsidó nagytőkével szembeni fenntartásaira, hanem egyben egy jól működő kulturális kódot is működtetett.37 Antimodernitásának38 ellen 1918-1919-ben. = Vasi Szemle, 2007. 1. sz. 71-80. p.; Székely László: Emlékezés Mikesjános gróf szombathelyi megyéspüspökről. Vasszilvágy, 2009. 105-108. p.; Bakó Balázs: Gróf Mikes János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke. PhD-dolgozat. Bp., 2013. 123-126. p. 31 A püspök politikai szerepfelfogásának változásáról lásd: Katona Atti/a: „Nekem a politika nem a hivatásom.” Mikesjános püspök közéleti szerepvállalásairól. In: Tanulmányok gróf Mikesjános szombathelyi meg5'éspüspökről. Szerk. Bakó Balázs, Pál Ferenc. Szombathely, 2015. 69-82. p. 32 MNL VaML Vas vármegye thb. közgy. jkv., 1919. szeptember 15. 9. p. 33 MNL VaML Vas vármegye thb. közgy. jkv., 1919. szeptember 15.10. p.; Mikes beszédét nagy pontossággal lehozta a Vasvármegye is. Megyegyűlés. = Vvm., 1919. szept. 16. 1. p. 54 Uo. 55 Uo. 56 Uo. 37 Volkov, Shulamit: Az antiszemitizmus mint kulturális kód. Gondolatok a császári Németország antiszemitizmusának történetéről és az azzal foglalkozó történetírásról. In: A modern antiszemitizmus. Szerk. Kovács András. Bp., 1999. 524. p. 38 A modernitás, antimodernitás kifejezések használatánál Trencsénvi Balázs gondolatmenetét követtem. Trencsérryi Balázs — Sorin, Antohi: A kelet-közép-európai antimodernista politikai diskurzus sajátosságai. In: A magyar történetírás kánonjai. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Bp., 2015. 284-295. p. 151
