Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tóth Endre: Utak és utazások a Római Birodalomban
TÓTH ENDRE UTAK ÉS UTAZÁSOK A KÓMÁI BIRODALOMBAN A Földközi-tenger medencéjét és a fél Európát elfoglaló Római Birodalomban a császárkorra 80.0000—100.000 kilométerre becsült főúthálózatot építettek.1 A birodalom katonai irányítását és a közigazgatás eredményes működését a földrajzi viszonyok figyelembevételével célszerűen kialakított, tartósra épített és folyamatosan karbantartott úthálózat segítette elő. Ez nemcsak a katonaság és a hírközlés gyors és pontos célba érését szolgálta, hanem a kereskedelmet is megkönnyítette, hatékonnyá és ellenőrizhetővé tette. A közlekedés fontosságát Róma központjában, a Fórumon felállított arany mérföldkő (mikarium aureum) kitűnően jelképezte,2 mely ponttól számították az utak távolságadatait. Valóban minden út a birodalom fővárosába, Rómába vezetett, és minden hír és parancs onnan érkezett a tartományokba. (1. kép) A római császárkor után az akkorihoz hasonló, a gyors és a körülményekhez képest kényelmes közlekedést biztosító útépítésre Európában csak a 19. században került sor. A birodalomban az útépítést a kora császárkorban a terület katonai megszállása, később pedig a katonai és a polgári igazgatás igényei, a hírközlés gyorsaságának biztosítása határozta meg, amit az alapjában Augustus (Kr. e. 63—Kr. u. 14., ur. Kr. e. 27—Kr. u. 14.) császár uralkodása idején megszervezett állami postaszolgálat (cursus publicus) tett teljessé.2 Nem utolsósorban - a birodalom nyugati felében - a polgári élet alapegységét jelentő városok vagy az út menti településekből fejlődtek ki, vagy a városokat az utak mellett alapították. Az úthálózat a területenként változó szerkezetű katonai megszállás táborait kötötte össze, vagy vezetett a birodalom határára, de a városokat is összekapcsolta és biztosította a forgalmat. A rómaiak már kezdettől fogva nagy gondot fordítottak az útépítésre. A 12 táblás törvényekben már rendelkeztek az utak szélességi adatairól. Ahogy Róma kiterjesztette a hatalmát, az utak folyamatosan épültek ki Itáliában. A permanens építkezés oda vezetett, hogy amikor a római hatalom túljutott Itálián, és Európa nagy részét megszállta, az útépítés automatikus feladattá vált, és az utak birodalom teljes területét behálózták. 1 Schneider, Hans-Christian: Altstrassenforschung. Darmstadt, 1982. (továbbiakban: Schneider, 1982.) VIII, 149 p. (Erträge der Forschung; 170.) 2 Nash, Ernest: Bildlexikon zur Topographie des antiken Rom. Bd. 2. Tübingen, 1962. 64. p; Lexikon topographicum urbis Romae. Vol. 3. Ed. Eva Margareta Steinby. Roma, 1994.250-251. p. Az aranyozott bronzlemezzel borított mérföldkőre a birodalom legfontosabb városainak távolságát vésték rá. 3 A római utakról összefoglalóan: Radke, Gerhard: Viae publicae romanae. Bologna, 1981. 429 p.; Schneider, 1982. VIII, 149 p. A pannóniai utakról: Mócsy András - Szilágyi Mária - I Jrincy Barnabás: Úthálózat és közlekedésügy. In: Pannónia régészeti kézikönyve. Szerk. Mócsy András, Fitzjenó. Bp., 1990. 115-124. p.; Tóth Endre: Itineraria Pannonica. Római utak a Dunántúlon. Bp., 2006. 208 p. 15
