Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
a tűz alulról felfelé, bentről kifelé terjedt. Stepanek védője egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy az istállóban elpusztult állatokat - eltérően más tűzesettől - nem hasonvagy oldalt-, hanem hátukon fekve találták, mely tény szintén a tűz alulról felfelé irányba történt elterjedését igazolja, mivel nyilvánvaló, hogy az állatok a hasuknál kevésbé érzékeny hátukat fordították a tűz felé. Az alperes képviselője a felsorakoztatott szempontok és összefüggések miatt indítványozta egy, e kérdéseket kivizsgáló hivatalos bizottmány felállítását, annál is inkább, mivel nincs egyértelmű bizonyíték arra sem, hogy a tűz szándékos gyújtogatás következménye volt. Kmellett miután tudomása szerint az április 27-ről 28-ra virradó éjjel Csavar István házában egy koldus is megszállt, Illésy sürgette e koldus kihallgatását, amelynek segítésével talán pontosabban meg lehet határozni a tűz kitörésének időpontját. Ezt követően a védő előbb sorba szedte a vád Stepanekjózseffel szembeni három terhelő feltételezését, majd hozzákezdett azok tételes és alapos cáfolatához. Ezek közül az első az volt, hogy az ács nem tudta igazolni, hogy hol tartózkodott a tűz keletkezésének pillanatában. Ezzel összefüggésben a védelem Deutschbauer Bertalan, Kunstman Márton és Bitterle György vallomásaira hivatkozott. Előbbi szerint Deutschbauer az esti imádság után érkezett meg az óprinti kocsmába, és ott még egy ideig beszélgetett és vitatkozott Stepanekkel, és negyedórával ezt követően kezdődött meg az ivóban a tűzvész miatti kiabálás, Kunstman pedig azt vallotta, hogy Stepaneknek az asztaluktól való távozása után alig váltottak hat szót, amikor a lárma keletkezett, míg Bitterle György úgy nyilatkozott, hogy a beszélgetés befejeződése után nem sokkal kiment a kocsmából, és máris egy hatalmas nagy vörösséget, az immáron gyorsan terjedő tüzet látta. Illésy ezek alapján rámutatott, hogy akár 15 perc telt el, akár csak hat szó hangzott el Stepanek távozása és a tűz észlelése között, figyelemmel a kocsma és Csavar István háza közötti távolságra, annak részeg fejjel történő megtételéhez, a tűz meggyújtásához és fellobbanásához, valamint elterjedéséhez, illetőleg a tűz hírének Operintbe való megérkezéséig szükséges időre, nem lehetséges, hogy azt az ács gyújtotta. Emellett a védelem azt is hangsúlyozta, hogy miután az a ház, amelyben Stepanek lakott, nagyon közel, négy—öt háznyira van Csavar Istvánétól, az ácsnak tébolyodottnak kell lennie, ha vállalta annak rizikóját, hogy a neki otthont adó épület is a tűz martalékává lesz. Illésy ekkor még egy nagyon fontos szempontot szóba hozva utalt arra, hogy bár a tanúk egyike sem emlékezett arra, hogy a tűz miatt az óperinti kocsmában a kiabálás kezdetekor Stepanek jelen lett volna, de egyikük sem vallotta eskü alatt, hogy egészen biztosan nem volt ott. Ez pedig — folytatta a védelem a gondolatmenetet — nyilvánvalóan annak a következménye, hogy az adott, meglehetősen feszült és ijedtséggel teli pillanatokban több személy is tartózkodott az ivóban, és a tanúk negyedévvel később már pontosan nem tudják felidézni, hogy mikor, kik voltak jelen, és kik nem. A vád második feltételezésének — és ezt Hammin Franciska pincérnő vallomására alapozta —, amely szerint Stepanek 1/4 órával a tűz kitörése előtt a Szarvas vendéglőben tartózkodott, cáfolatára a védelem Deutschbauer Bertalan, Kunstman Márton és Uhri József vallomását állította szembe. Ezek szerint ugyanis az ács április 27-én 1/4 9-kor még az óperinti kocsmában beszélgetett, és ha figyelembe vesszük, hogy onnan az út a Szarvasig 1/4 óra, és ha ott Stepanek csak néhány percig maradt volna mielőtt vé108
