Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Bevezetés
FORRÁSADOTTSÁGOK. A HIVATALI ÍRÁSBELISÉG JELLEMZŐI A 17. SZÁZADI SZOMBATHELYEN A Szombathely történetére irányuló és az 1990-es években megújult kutatások gyakran visszatérő toposza a mezőváros páratlanul gazdag levéltára.46 Ennek legfontosabb és minden vizsgálathoz felhasználandó részét az 1604-től töredékesen, 1606-tól pedig folyamatosan fennmaradt, a városi magisztrátus köz- és adóigazgatási, a belső rendet szabályozó, statútumalkotó tevékenységét, továbbá a bíráskodást, az árva- és a vagyonjogi ügyekben történő eljárást rögzítő jegyzőkönyvei jelentik,47 és hasonló sorozatot alkotnak az 1609-től rendelkezésre álló hegymesteri protokollumok is. Utóbbi, aló. század végi városi írásbeliség fejlettségére, a hivatali írásbeliség folyamatosan magas színvonalára utaló szövegtöredékeket tartalmazó kötetek valójában a 17. század középső harmadáig a külterületi adásvételeket, kisebb jogeseteket tartalmazzák, amelyek a (fő) hegymester hatáskörébe tartoztak, míg az inkább szántóföldi művelés alatt állt terület tényleges hasznosítása a győri püspökkel folytatott perek iratanyagából kutatható. A fizikailag is elkülönülő két jegyzőkönyvsorozat mellett megemlítendók a pénzügyigazgatás különféle iratai, amelyek a 17. század első harmadától kezdődően állnak rendelkezésre.48 Míg a korai bírói számadásokról a városi jegyzőkönyvek bejegyzései tudósítanak, az 1620-as évekből már két, a várostörténet szempontjából is beszédes, noha egyoldalú, bírói számadás maradt fenn: Barbély István 1621-ből és Hetésy András 1628-ból származó összeállításai csak a kiadási oldalt részletezik. A bevételeket és a kiadásokat elkülönítve, majd előbbit rovatszerkezetbe foglaló városbírói számadások az 1647. évtől ismertek, a folyamatos használatot jelző szórványok után az 1650-es évek második felétől már jelentős számban maradtak fenn. A kegyúri feladatokat ellátó céhmesterek is vezethettek számadásokat. A Szent Márton-templom céhmesterének számadásai 1606-tól ismertek, a folyamatos konfliktusokat okozó kocsmáltatással kapcsolatos akoló- avagy bormesteri számadások pedig 1610-től állnak rendelkezése. Bár a városi malom felügyeletének kérdését már az 1668. évi tisztújítás is tárgyalta, a malombírói számadások csak 1671-től ismertek. Az adókezelés iratai jóval hiányosabbak (pl. 1619., 1620. évi házadójegyzékek, dézsmajegyzékek). A bel- és külterületi ingatlanváltozások a helyi gyakorlatnak köszönhetően a közgyűlési tanácsülési, valamint szőlőhegyi jegyzőkönyvekben vezetett felvallások révén rekonstruálhatók.49 Természetesnek tekinthető, hogy a város több átiratban is megőriz -46 A városi levéltárra: Felhő et al., 1969. 39-40. p.; Kosáry, 1970. 64-68. p.; Kiss, 1986b. 354-375. p. 4' A jegyzőkönyvek alapján a mezőváros jogéletére és a hiteleshelyi feladatok ellátására: Dominkovits, 2002a. 39-59. p. 48 A rekonstrukciót a VaML SzVLt A. Mise., Oki. ir., vegyes fondok alapján tettem meg. Felhő et al., 1969. 39. p. 49 A város fő illetékességét a közigazgatási területén lefolytatott ingadan-adásvételekre már a budai jogkönyvben megtalálhatjuk. Ezt a jogszokást rögzítette és terjesztette el Werbőczy István Hármaskönyve. Szombathely már aló. század során - így például 1562-ben - is élt ezzel a gyakorlattal. Mollay, 1967. 155-171. p, 205-223. p, 317-333. p.; Mollay, 1968. 37-58. p„ 130-150. p.; Werbőczy, 1897. 437 p. Az 1562. január 15-i oklevelet közli: Kóta, 1995. 49-51. p. A 17. században jól követhető gyakorlatra: Dominkovits, 2002a. 52-55. p. A 17. századi ingatlan adásvétel ügyében 18
