Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
Az 1677/1678. és az 1685/1686. évekből a tiszta haszon nagysága is ismert: előbbi esetben 163 Ft 40 d, míg utóbbiban 426 Ft 75 d volt. 1685/1686-ben a malomjövedelemből Pinkafőről két malomkövet hozattak 32 Ft-ért, és a járulékos költségeken kívül a városfal további építésére is fordítottak pénzt. Az 1680-as évek megnövekedett bevétele mögött a gabonaárak folyamatos növekedése is figyelembe kell venni. Míg 1673-ban 1 köböl búza 80 d-ba, 1675-ben és 1677-ben már 1 Ft-ba, 1685-ben pedig 2 Ft 40 d-ba került. Utóbb évben a kétszeres köblét 2 Ft-ért adták. A gabonaárak emelkedése mellett, minden bizonnyal a hadellátás miatt is, a városi malom szerepe felértékelődött. Míg a korábbi esztendőkben az őrlési díjként beszedett gabonát döntően a helyi lakosság körében értékesítették és ritkán jelent meg egy-két környékbeli településről származó vásárló, az 1685/1686. évi elszámolás alapvetően más tendenciákat mutat. Az őrlési díjként befolyó gabona közel 1/3-át csak helységnévvel jelzett pápai, kemenesmihályfai, sárvári, veszprémi és (somló)vásárhelyi, továbbá Rába melléki lakosoknak adták el, és ez jellemezte a viszszafoglaló háborúk jegyében eltelő 1680-as évtized második felét is. A város mint hitelező és alapítványkezelő A városi magisztrátus magánfelek adóssági követeléseiben betöltött hiteleshelyi funkciója — így például a tiltások és az ellentmondások rögzítése —, továbbá közvetítő és végrehajtó szerepe már egyes elemeiben ismert,371 ám nem fordult figyelem a város, mint közösség pénzhitelező, mégpedig saját polgárai számára történő kölcsönnyújtó tevékenységére. Ugyan nem csak Szombathelyre volt jellemző e jelenség a 17. században, ám a városi pénztárnak a helyi társadalmat segítő és egyben gazdaságot élénkítő hitelezői szerepét kevés figyelemre méltatta eddig hazai városkutatás,372 amely megállapítás a mezővárosokra még inkább érvényes. A szombathelyi polgárok vizsgált időszakban írásba foglalt, 200-at meghaladó számú végrendeletének áttekintése alapján elmondható, hogy azoknak csak kisebb töredéke, szám szerint kilenc db (4%) utasította örököseit a várossal szemben fennálló tartozás kiegyenlítésére. Miképpen a nagyságrendek, úgy a passzívum keletkezésének magyarázata szempontjából is több ok feltételezhető. Cser Zsuzsanna 1643-ban csupán 6 Ft boltbér kifizetését testálta örököseire. A visszafizeteden városi hiteleket számon tartó testamentumok legtöbbje 1662 és 1665 között keletkezett. A háborús esztendőkkel, a vagyonbiztonság hiányával történő gyors magyarázattól az is óva int, hogy a hitelfelvételek időpontja nem minden esetben ismert. A folyamodók többsége iparűző volt, mint példádul az Mészáros Jakab, aki 1662-ben 25 Ft-ot, Florvát Szabó Mihály, aki 1663- ban 50 Ft-ot, Horvát János kovács, aki 1664-ban 100 Ft-ot vett fel, vagy Cserián Varga Mátyás özvegye, áld férje után pontosan meg nem nevezett konkrétan összeggel maradt a város adósa. Az 1670-es és az 1680-as évek fordulóján ezek az adósságok szórványo371 VaML SzVLt Prot. 1627/1631. föl. 67r. Több más esetre: Dominkovits, 2004b. 320-326. p.. A hiteleshelyi funkcióra: Dominkovits, 2002a. 39-59. p. 372 A jelenségre: Thomes, 2000. 78., 90. p. Az összefoglaló munkákban a városi hitelek többnyire a kereskedelemmel összekapcsolva kerülnek bemutatásra: Gerteis, 1986. 157-162. p. Leginkább feldolgozottak a 18. századi szabad királyi városok. Kállay, 1972. 27-38. p. 87
