Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
hierarchikus fő és vice megkülönböztetés nélkül, immáron városi hadnagynak - (luxnak is nevezték - rendszeresen két főt választottak, míg a vásárok rendjéért két-két, ugyancsak rendszeresen megválasztott vásárbíró volt felelős, akik 1659-től a város köblének őrzését is átvették a bírótól.295 Egy főt választottak városszolgának, akinek költségeit — 1623-ban évi 25 Ft-ot — a bíró a borbevételből fedezte.296 Bár a céhmestereket először csak az 1607. évi tisztújítás során nevezték meg, 1606-ból fennmaradt számadásuk a korábbi időszakra is egyértelművé teszi a hivatal működését. Az 1637. évi tisztújításig évente 2-2 céhmestert választottak a város plébániájaként funkcionáló Szent Márton-, illetve a várbeli Boldogasszony-templomokhoz. Ok a városi hivatali karban valójában a „Kirchenvater” néven ismert egyházgondnokok feladatait látták el, a város kegyúri jogának gyakorlását biztosították. A belső tanács tagjaiból választott céhmesterek fontos feladataik közepette számadási kötelezettséggel szervezték az 1605-ben feldúlt Szent Márton-templom helyreállítását, gyűjtöttek a tetőzet megújítására, háborús időkben a bíróval egyetemben leltározták a templomok kegyszereit, és gondoskodtak azok őrizetéről. Miután — mint fentebb említettük — Draskovich püspök 1638-ban a Szent Márton-templomot a domonkos rendnek adományozta, és a plébániát a várbeli Boldogasszony-templomba helyezte át, az 1635-től egyre többször egyházfinak nevezett tisztre immáron csak egy templomhoz választottak két főt, akiknek munkájából úgy tűnik, ez időtől a hivatal jelentősége lecsökkent.297 Az 1605. évi tisztújítás során a mezőváros és polgárainak gazdálkodásával kapcsolatos területekre választott tisztviselők esetében az alábbi változások történtek: Az 1609-től városival párhuzamos, az ingatlanforgalmat, a tiltásokat és a pereseteket is regisztráló, külön jegyzőkönyvezéssel rendelkező hegymesteri hivatal élén egész időszakban egy fő-hegymesternek, vagy hegymester állt, aki mellé 1605 és 1617 között növekvő létszámban egy—négy al-, vagyis ^hegymestert is választottak. 1618- tól 1 évtizeden keresztül a tisztújításokon nem említik hivatalukat. 1627 és 1646 között kettő—öt — leggyakrabban négy — főt választottak, míg 1647-től megújításuk már nem került a restauráció elé. Az 1653. augusztus 3-án megtartott közgyűlés a korábbi választott tisztségviselők helyett szegődményesek alkalmazását mondta ki: a hegymesternek négy szőlőpásztort kellett felfogadniuk, akiknek javadalmazása a bírságokból történt.298 1605 és 1617 között kettő-öt főben változott a mezőőri vagy mezőpásztori tisztet ellátó személyek száma, és ez 1618-tól 1666-ig négy főben állandósult. Közülük többen Kanosából származtak. A névjegyzékekből úgy tűnik, hogy ebben az időszakban zsellér vagy más házában lakó személy is választható volt e sok munkával és konfliktussal járó, ám kevesebb megbecsüléssel járó hivatalra. 1667és 1681 között három-négy fő között változott a tisztújításon megválasztott mezőpásztorok 295 Kolosvári - Óvári, 1904. 251. p. 296 VaML SzVLt Prot. 1623/1627. föl. Ír. 297 A fennmaradt számadásaikra: Zsámbéky, 2000. 6 p.; Dominkovits, 2001b. 331-342. p. A kegyszerleltárakra: Horváth, 1993. 342-350. p.; Dominkovits, 2000. 4 p. A céhmester tisztség etnográfiai megközelítése a tágabb térségben: Horváth S., 2008. 167-179. p. A céhmesterek beszámolója az egyház számára adott javakról: VaML SzVLt Prot. 1618/1623. föl. 3r. 298 VaML SzVLt Prot. 1651/1653. 153. p. 68