Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
és város kapcsolatát eltérő súlypontokkal, változó dinamikával ugyan, de a kölcsönösség helyett a konfliktusok uralkodtak. A felületes szemlélő a változás kulcsát talán abban keresné, hogy a mezőváros feletti földesúri joghatóságot az államkormányzatban, nagypolitikában, diplomáciában, a győri püspökséggel párhuzamosan gyakran valamelyik érseki egyházmegye (többnyire a hódoltságban fekvő kalocsai érsekség) gondjait is vállukon hordó főpapokat a saját egyházmegyéjükre koncentráló főpásztorok követték. A kérdés sokkal összetettebb ennél, nem is válaszolható meg az egyházmegye kora újkori történetének kidolgozása, a győri püspökök modern, politika- és társadalomtörténetbe ágyazott életrajzainak elkészülte előtt.212 A kitűnő iskolákat járt Draskovich György a 16. századi hasonló nevű püspök, bíboros unokaöccse, Draskovich János horvát bán fia, Draskovich (II.) János horvát bán (1636-1647) és magyar nádor (1647-1649) fivére, a horvát és a magyar politikai, egyben vagyoni legfelsőbb elit tagja. Sikeres egyházi pályakezdése szintén Pázmányhoz kötődik. 1628-ban pécsi, 1630-tól váci püspök, 1633-ban hosszabb ideig helyettesítette az államkormányzatban az erdélyi ügyekben tárgyaló Sennyey püspököt. II. Ferdinándtól kapott kinevezését követően, 1635. november 6-án foglalta el a győri püspöki széket. A katolikus megújulás szellemében egyháza jogainak védelme, javainak gyarapítása és maradandónak bizonyult alapításai során egyházmegyéje papságával és világi alattvalóival szemben egyaránt elmélyülő konfliktussorozatban állt.213 1650 októberében bekövetkezett halála után Szombathely város magisztrátusa 13 pontban foglalta össze a földesurasága idején elszenvedett sérelmeket: 1.) Míg a város 1407. évi privilégiuma a földesúr és a város részére egész évben megengedte a bormérést, ezt a várost visszaváltó Gregoriánczi Ambrus püspök Pál fivére prefektusként a június 1. és szeptember 1. közötti földesúri kocsmáltatással korlátozni próbálta, Draskovich pedig negyed évre akarta szorítani; 2. és 3.) A földesúr tiszttartója, Tószegy Mihály és a várbeli darabontok még ez időszakban is hatalmaskodtak, többször még ebben az időszakban is maga bort mért vagy bérbe adta annak jogát a Káldy családnak; 4.) Az 1647. évi diétát követő ítélkezés hatására állapodott meg a 4 hónapos városi kocsmáltatásban, de azt is sokszor megszegte; 5.) A városiak szerint a privilégiumon alapuló büntetési gyakorlaton saját bevételeinek növelése céljából változtatott és a várbeli fogságot, valamint a bíró porkolábbal közös ítélkezését a földesúri bírságolás kiterjesztése váltotta fel; 6.) Ezzel, valamint a privilégium szerint a városbíró hatáskörébe utalt ügyekbe történő beavatkozással annak jogát csorbította; 7.) Földesurasága idején a környékbeli települések lakosainak lehetőségük volt a szombathelyi földek foglalására és használatára; 8.) Több cenzuális házat önkényesen mentesített a cenzus fizetésétől, de az összeget a városon behajtatta; 9.) A bornemissza és beteg emberek számára főzött sör kimérését megtiltotta; 10.) Nagy sérelmet jelentett, hogy a plébániát a város által 300 Ft-ért vett plébániai malommal együtt a domonkos 212 Nem állítható, hogy Draskovich György püspöksége előtt a város nem perelt földesurával. 1629 májusában a várható perköltségekre külön adóként 1/4 házanként 8-8 dt-t vetettek ki. VaML SzVLt Prot. 1627/1631. föl. 96r. 213 Szabady, 1936. 5-102. p. Egyházi elittel - pl. Sennyeyvel vagy Lippayval — kapcsolatos konfliktusait megemlítő leveleire: SEL Sop Jes. 52
