Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Összegzés
1570-es évek urbáriumai a regisztrált lakosság csökkenését jelzik.658 Bár Szombathely nem tartozott az erős és öntudatos kereskedő polgársággal rendelkező mezővárosok közé, polgárai részt vettek a Bécs-Graz irányú közvetítő kereskedelemben, és kiterjedt forrásfeltárások arra utalnak, hogy polgárságából egyes személyek megtalálták az utat a hódoltsági áruk városukba juttatására, miképpen mások arra, hogy hódoltsági vásárhelyekre, piacközpontokba irányuló kereskedelmet bonyolítsanak le. A püspöki uradalmi központi hagyományos feladatköre kibővült a hadellátásban jelentős egyházi tizedek bérleteinek begyűjtésével, a vasvári társaskáptalan török veszély miatti átköltözésével pedig a város a magánjogi és hivatali írásbeliség regionális központjává vált. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Vas vármegye közigazgatási központja aló. század végére Szombathely lett, és a mezőváros társadalma a menekült horvát-szlavóniai, valamint zalai és somogyi lakosok — közöttük jelentős arányú nemes - mellett a vármegyei elit beköltözésével is gyarapodott és tovább színesedett. A vár és a püspöki rezidencia mellett a város egyházmegyében betöltött súlyát a tridenti határozatokat kihirdető 1579-ben a tartott zsinat is érzékelteti. Ügy tűnik, hogy a katolikus egyházi hierarchia egyik meghatározó pozíciójában álló, gyakran magas államkormányzati hivatalokat is párhuzamosan ellátó földesuraival, a győri püspökökkel a mezőváros a 17. század első harmadának végéig kiegyensúlyozott és jó kapcsolatban állt. Az egyházfők a kisebb konfliktusok ellenére is támogatták a szombathelyiek törekvéseit, segítettek privilégiumaik megújításait célzó törekvéseiket, illetve a Némethy Gergely hajdúkapitány dunántúli hadjárata következtében komoly pusztulást és romlást hozó 1605. esztendőt követően Náprághy Demeter püspök segítsége révén megújították a városlakók kiváltságait. A földesúr és város között viszony 1635-től, a katolikus megújulás szolgálatában álló Draskovich (II.) György püspökké történt kinevezésével változott meg. Draskovich amellett, hogy a püspöki jövedelmek növelését fontos feladatának tartotta, a mezőváros lakosaival szemben igen határozottan, és olykor meglehetősen keményen képviselte és érvényesítette érdekeit. Bár az 1658-tól 1685-ig a győri püspöki tisztséget viselő Széchényi György idején Szombathely mezőváros és földesura közötti konfliktusok a korábbihoz képest kisebb intenzitásúakká váltak, ám egész időszakot jellemezték. Ezek során a település lakossága jelentős kapcsolati tőkét kiépítve és megmozgatva - városi törekvések pártolására a vármegyei elit és e körből származó ügyvédek, valamint olyan, jelentős befolyással rendelkező arisztokraták, mint Nádasdy Ferenc támogatását megszerezve — magabiztos öntudattal szállt szembe földesurával, és sikerült is kompromisszumokat elérnie. Draskovich és Széchényi városához fűződő és ellentétektől korántsem mentes viszonyát egy adott város történeténél jóval tágabb összefüggéseiben lenne szükséges és érdemes megvizsgálni, kiterjesztve azt a földesurak általános birtok- és gazdaságpolitikájára, ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a német földön elsősorban a westfaliai béke utáni időszaktól, azaz a 17. század derekától kezdve általánosan volt jellemző a fejedelmi abszolutizmus és a városok küzdelme.659 658 Az 1570-es évek urbáriumainak úrbéres lakosságcsökkenése jelenleg nem magyarázható, esetleg további mikrokutatásokkal lehet a későbbiekben erre megoldást találni. 659 Press, 1988. 137-160. p.; Heuvel, 1991. 159-171. p. 159
