Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
A szombathelyi testamentumok keltezésének időbeli megoszlása meglehetősen aránytalan, mivel csupán 12,6%-uk készült 1646 előtt. Ez nem csak az írásbeli végrendelkezés helyi társadalomban történt jelentős mérvű elterjedésével, hanem Hazatius Márton jegyző tudatosságával is magyarázható, aki a jogbiztosítás érvényesítése érdekében a polgárok végrendeleteiből a város számára másolati sorozatot készített. Miután e hasznos gyakorlatot hivatali utódai is folytatták, Szombathelyen — eltérően Győrtől, ahol nem ok nélkül a földesúr, a győri székeskáptalan intézménye vált dominánssá — nem a helyben működő hiteleshely, hanem a mezőváros archívuma lett a végrendelteket őrző intézmény. Családok és rokonok A végrendeletek nem tartoznak a történeti demográfia elfogadott forrásai közé, és ez már a forrás keletkezéséből is következik. A testáló fő célja ugyanis a javak örökítése, nem pedig az, hogy családjáról átfogó képet adjon. A végrendeletekkel szemben felhozható kifogások egyike az, hogy ritka az olyan testamentum, amely a jelentős gyermekhalandóságra utalva elhunyt gyermeket említ. Pápai Szabó István özvegye, Giczi Anna 1659-ben egyik elhalt fiáról, míg Kovács Orsik 1678-ban leányáról emlékezett így meg. A vagyon hagyományozására koncentráló pragmatizmus kitűnően jelenik meg Hetésy András 1660-ban írásba foglalt végakaratában, amelyben javait csupán felesége és két leánya között osztotta meg, és nem említette harmadik, apácának állt leányát, miképpen korán elhunyt kisfiát sem. Ugyancsak bizonytalan a végakarat keletkezésétől a testáló haláláig eltelt idő, amely akár hosszabb periódus is lehetett, és amely alatt a család összetétele meg is változhatott. A legkonkrétabban Forián Imre 1658-ban tollba mondott sorai érzékeltetik ezt a dilemmát: „...ha gyermeke leheti r megh marad.. .”,621 úgy gondoskodni kíván róla is. Általában a legrészletesebbek a legbonyolultabb családi kapcsolatokkal rendelkezők végakaratai, míg mások a túlélő fő örökösön kívül néha csak összefoglalóan említenek gyerekeket, atyafiakat.622 Már ebből is kitűnik, hogy e forrás nem helyettesítheti az anyakönyvek, a részletes adóívek és az urbáriumok adatsorait, sőt Szombathely esetében még a végrendeletek reprezentativitása is vitatható. Ugyanakkor a középkori Sopron, Pozsony és Eperjes késő középkori társadalomkutatásának eddigi eredményei arra utalnak, hogy az értékelhető anyakönyvi adatsorok hiányában még e forrástípus adta korlátozott lehetőségekre is figyelemmel kell lenni.623 Halastónak, gyerekek: A párválasztás szempontjai — sajnos — nem ismerjük. Az egyik házasfél származási helyének megnevezése is ritkán előforduló adat, miképpen a Forró utcai Rampfel János 1661-ben készül testamentumában is megjegyezte Ferenc nevű fiáról, az Vépről hozott feleséget magának. Iparűzők esetében gyakorinak mondható, hogy a férj vagy feleség második házassága során is ugyanabból a foglalkozáskörből választott. így Forián Erzsébet 1652-ben, illetve Cseke Mihályné 1688-ban papírra vetett végrendeletéből tudjuk, hogy mindkettőjük mindkét férje kovács volt, és 621 VaML SzVLt Test. fase. B. nr. 108. 622 Horváth J., 1995. 18. p. 623 A módszertanra és az adott városokra: Szende, 2004a. 92-106. p.; Szende, 2004/b. 113-140. p., Tózsa-Rigó, 2005. 131-155. p. 151
