Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
I a forrástípust és -bázist.609 A szombathelyi végrendeletek alaki szempontból is bővebb tanulmányozásra érdemesek. Az 1620-as és az 1630-as évek testamentumaiban figyelemre méltó a polgári pecséthasználat,610 a későbbiekben női tanúk megjelenése611 vagy a testamentumszövegek formakincsének változása. E végrendeletek alkalmasak arra is, hogy segítségükkel az esettanulmányok szintjén is közelebbről megismerhetők legyenek a város vagyonosabb és szegény testálok A végrendeletek adatai alapján, esetenként azokat is meghaladva - az ellentmondások, tiltások és perek áttanulmányozásával — megfigyelhető és leírható az öröklési jog helyi gyakorlata. Az anyagi kultúra bemutatásához e forrástípus nem elégséges, mivel a polgári vagyonszerkezet városi szintű feltárása e forrásbázisnál többet kíván, mert ahhoz: szükség lenne a jegyzőkönyvezett vagyonosztályok, a csekélyszámú vagyonjegyzék és az adósságok behajtása során keletkezett végrehajtások, illetve a magisztrátus előtt felvallott ingatlan-adásvételek egyes polgárokra és/vagy polgárcsaládokra vonatkozó összegyűjtésére. A sok lehetséges kutatási irányból a város archívumában fennmaradt, kifejezetten az oppidum nemes és nem nemes polgárairól szóló, 248 számozott tételbe öszszevont, 17. századi végrendeleteket 1685-ig bezáróan, az alábbi két kiemelt vizsgálati szempont alapján elemzem: 1.) a család nagysága, 2.) a túlvilág felé fordulást, a városban működő egyházi intézményekhez fűződő kapcsolatrendszert illetve a szociális gondoskodást kifejező, a szombathelyi polgárok részéről megnyilvánuló kegyes hagyományok.612 Míg az előbbi szempont csak megelőlegezhet egy későbbi, a 17. és a 18. század fordulójától már anyakönyvek alapján is elvégezhető demográfiai vizsgálatot, utóbbi a város társadalmát leíró fejezetekhez szervesen kötődő egység külön tárgyalását terjedelmi korlátok indokolták. A 19. és 20. századi végrendeletek elemzésétől eltérően, anyakönyvek hiánya miatt, sajnos, nincs lehetőségünk annak megállapítására, hogy a fennmaradt végrendeletek milyen arányban reprezentálják az egykori lakosság egészét. Joggal merül fel a kérdés: sok vagy kevés a helyi társadalom bármiféle vizsgálatához a fenti számú végrendeletszám? Sok, ha Sopron vármegye egyik legjelentősebb mezővárosával, Csepreggel hasonlítjuk össze, amelynek iratanyagában ebből az időszakából csak néhány testamentum áll rendelkezésre,613 és hasonló a helyzet Pápával, amelynek 17. századi lakossága után csak néhány szórványosan előkerült végakarat maradt fenn,614 valamint 609 Iványosi Szabó, 2002. 437 p. A korábbi szórványokra: Dominkovits, 2006b. 30-35. p. 18. századi felhasználásra: Krajczárné, 2004—2005. 145-164. p. 6,0 Ilyenek Beretvás Mihály 1616-ban, Kenézi Szabó György 1627-ben, Kenézi Szabó Györgyné 1631-ben, Gombkötő Mártonná 1641-ben és Csörge István 1663-ban készült végrendeletei. 611 Asszonyok a tanúnévsorban: Beretvás Mihály (1616.), Kis Gáspár felesége (1652), Sinkó avagy Takács György (1657), Csörge István (1663). 612 Korábban egy 71 darabból álló, a vasvári káptalan végrendeleti iratsorozatára is kiterjesztett adatgyűjtés alapján az 1606 és 1665 közötti végrendelkezők vidéki kapcsolatait elemeztem. A hiteleshelyi anyagban található nagyszámú nemesi végrendelet miatt itt csupán egy iratsorozat tárgyidőszakra vonatkozó teljességét néztem, ami a mezővárosi polgárság végrendeleteinek legjelentősebb gyűjtőhelye. Dominkovits, 2008b. 271-295. p. 613 Dominkovits, 1996. 182-212. p. 614 Hermann, 1998. 67-91. p.; Dominkovits, 2004c. 73-79. p.; Dominkovits, 2006c. 165-175. p. 149 1
