Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
Ezen adatok alapján minden korábbinál differenciáltabban rajzolódnak ki a helyi és regionális kapcsolatok irányai. Vas vármegyén belül e kapcsolati háló keleti határát a Rába vonala képezte, és a legtávolabbi pontot a Nádasdyak mezővárosa, Ikervár jelentette, de megemlítendők olyan jelentős Rába-menti települések is, mint Hídvég és Rum, továbbá a Batthyányak egyik uradalmának központja, Körmend, illetőleg a déli végpontot képező Szentgotthárd is. A Rába vonalától keletre csak vékonyka szálként Nyőgér említhető, ugyanakkor a fenti átkelők és vásárhelyek bőséges lehetőséget adtak a hódolt területekkel történő kereskedelmi kapcsolatok fenntartására. A másik vízfolyást, amelyre a települések sorát lehet felfűzni, a Gyöngyös jelentette, amely mellett észak felé haladva a legtávolabbi település Kőszeg volt, és innen indulva a Szombathelyig tartó folyószakaszon egymás után sorjázó kis falvak — Ludad, Perenye, Herény és Kámon — közé tartozott az 1638-ig városi plébániaként, a győri püspöki uradalom részét képező Szentmárton is. A Szombathelytől keletre eső térségben ugyancsak több falu - így Lipárt, Szécseny, Pecöl, Bozzai és Kenéz - szintén a Gyöngyös mentén, vagy ahhoz közel feküdt. A Szombathely és Sárvár közötti út mellett a püspöki mezővároshoz közeli Vép, 1617-ig a Zrínyi, majd az Erdődy család egyik birtokközpontja volt, és ugyancsak intenzív kereskedelmi kapcsolatban állt Szombathellyel. A vármegye nyugati része felé, a Batthyány család uradalomközpontjai - Rohonc, illetve a közeli Hodász falu, Pinkafő és Németújvár - mezővárosok, valamint Felsőőr jelentettek meghatározó határpontokat. A Perint melletti falvak, így Magyarkeresztes vagy az apátsági székhely Pornó is e kapcsolati körbe tartoztak, és Szombathelyt és lakói kifejezetten szoros kapcsolat fűzte a kistérség szakrális szempontból is fontos településéhez, Jákhoz. Vas vármegyén kívül a két szomszédos nyugat-dunántúli vármegyéhez, Sopronhoz és Zalához fűzte erős szál a szombathelyi polgárokat. Míg az előzőben a térség meghatározó szabad királyi városa, Sopron mellett elsősorban a Répce-völgy települései és a vármegye legjelentősebb mezővárosa, Csepreg, illetve Bük, Vis, Locsmánd említhetők, addig Zalából karakteresen Alsólendva mezőváros és Dobronak, illetőleg speciális esetekként Lenti, Keszthely, és hódoltság irányába mutató kapcsolatokat illetően különösen Kiskomárom nevét kell hangsúlyozni. Utóbbi két esetben ugyanis a pénzügyi és gazdasági együttműködés szervesen összefonódott a végvárak ellátásával, és az adósságok vasrudak és vaseszközök, valamint ruházati termékek adásvétele miatt keletkeztek, és valószínű ugyanez mondható el Lentiről is. Az előzőeknél kevésbé intenzív kapcsolatot feltételező, piacozás révén keletkezett adósságok mutathatók ki Győr, Pápa, a század második feléből Galgóc esetében is. Az aktívumok és a passzívumok számát települések szerint felsorakoztató, 25. számú táblázatot érdemes abból a szempontból is szemügyre venni, hogy a Szombathellyel szomszédos települések - így például Kámon, Nárai, Perint és Szőllős — lakosai, illetőleg a távolabb fekvő Vép oppidumé is, többnyire adósai voltak a szombathelyi iparűzőknek, kereskedőknek, ami egyértelműen gazdasági függést jelent. Ezzel éppen elletétes Kőszeg esete, amelynek polgársága a 17. század folyamán ugyan a legintenzívebb gazdasági, pénzügyi kapcsolatot tartotta Szombathellyel, ám az eddig átvizsgált kőszegi végrendeletek nem utalnak az előzőekben felsorolt települések147
