Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)

Bevezetés

1782-ben a pesti egyetem régészeti tanárává kinevezett Schönvisner alapkutatásokon nyugvó munkával tárta fel a város történetét. „Antiquitatum et historiae Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus libri novem” című, 1791-ben Pesten megjelent munkájában a római kori Colonia Savaria-tól a saját koráig tartó időszakot tárgyalta. Forráscentrikusságának, az epigráfiai emlékek, a győri püspöki levéltárból a szombathelyinek átadott levéltári anyagból történő gazdag válogatásnak, a privilégiumlevelek gondos közzétételének köszönhetően munkája máig a kutatás fontos kiindulási pontja.16

Gegő Elek ferences szerzetes, a városban tartózkodva felfigyelt Szombathely gazdag levéltárára, ám egy rövid közleményen kívül nem hasznosított semmit a gazdag iratanyagból.1 Az újabb városmonográfiára közel egy évszázadot kellett várni. Kunc Adolf premontrei prépost és a tudós tanár Kárpáti Kelemen a város megbízásából 1880, 1894 során, két kötetben, a természeti és társadalmi tudományok eredményeit összegző munkát készített el. Ennek történeti fejezetei egyaránt támaszkodtak Schönvisner munkájára és a város meghatározó forrásaira, ugyanakkor inkább szórványos adatközlések, semmint szisztematikus tárgyalás jellemezte e fejezeteket.18 Nem a szombathelyi várostörténet része, hanem csupán egyetlen szempont, a városi magisztrátus statutum-alkotása alapján, a város közgyűléseinek, tanácsüléseinek és bírósági jegyzőkönyveinek köteteiből máig a legszisztematikusabb, legnagyobb évkört felölelő forráskiadás a Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen készítette országos vállalkozás, a városi és vármegyei törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. A monumentális munka V/2., 1904-ben megjelent kötetében láttak napvilágot az 1608-tól a jegyzőkönyvekből gondosan kigyűjtött szombathelyi statútumok.19

A két világháború közötti időszak egyértelműen a kora újkori szombathelyi várostörténet-írás aranykorának nevezhető. Az 1933-ban alapított Vasi, későbbi nevén Dunántúli Szemlében20 folyamatosan jelentek meg a forráskutatáson alapuló tanulmányok. Meglepő, de a tárgyidőszak két jelentős kutatója levéltári forrásfeltáráson nyugvó publikációi 17. századi szombathelyi boszorkányperekből tettek közzé néhány részletet.21 Abai Imre 1938-tól 1944-ig publikált a folyóiratban, a kuriózum számba menő boszorkányper közlését két, a 17. század első évtizedeinek jegyzőkönyvei alapján a város jogéletéről, igazgatási szervezetéről elkészített alapvető tanulmánya követte, majd az alsófokú iskoláztatás múltját vizsgálta.22

16 Schoenvisner 1791. 277-343. Bár az alapmű újra kiadása két évtizede megfogalmazódott, a fontos szándék torzóban maradt: Tóth P. — Schönvisner 1988. 592-601. p. Életútjára: Szinnyei, 1908. 587- 591. hasáb.

1 Gegő, 1840. Életútjára: Szinnyei, 1894. 1083-1087. hasáb; Domokosné, 1978. 291-296. p.

18 Kunc, 1880.160 p.; Kárpáti, 1894. 161-531. p. Az életutakra: Horváth 1992. 245-254. p.; Gyurátz, 1989. 84-94. p.

19 Kolosvári — Óvári, 1904. 116-355. p. Szombathely a térségben az időszak legtöbb statútumot alkotó mezővárosa lehetett: Dominkovits, 2003b. 145-146. p.

20 A folyóirat tárgyidőszakának bibliográfiai feltárása: Dalmi — Takács, 1978. 13-59. p.

21 Az 1628 és 1667 közötti szombathelyi boszorkányvádak legújabb kridkai kiadása: Tóth G., 2005. 362- 366., 369-375. p., Kaydy Heléna 1654. évi boszorkánypere: VaML SzVLt Prot. 1654/1658. 33-37. p.

22 Abai, 1936.108-115. p.; Abai, 1940.249-266. p.; Abai, 1943.222-234. p, Abai, 1944.31-36., 192-200. p.

14