Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
zó urbáriumok nem található „Ötvös” vezetéknevű háztartásfő, biztos adataink vannak arról a század során a városban folyamatosan egy—három ötvösmester mindig dolgozott.566 Ez egyrészt az alkalmazott módszer erős bizonytalanságát mutatja, másrészt arra enged következtetni, hogy a fenti arányoknál valószínűleg inkább magasabb, semmint szerényebb lehetett a helyi iparűzők aránya Szombathelyen a 17. század első felében. A 17. század folyamán a városban hat malom működött, valamennyi a Gyöngyös partján állt: 1.) a Balog-malom; 2.) A plébánia — a későbbi domonkosok — malma; 3.) A földesúr malma, amit a század során Gorup János vásárolt meg; 4.) A földesúr másik malma a ferences rendházzal szemben átellenben, amelyet 1654-ben a város census fejében megszerzett; 5.) A Bejczy, majd 1600-tól a vizsgált időszak végéig a Káldy család malma; 6.) A szőkeföldi Kis- vagy Alsómalom). Ezekben egyaránt dolgozhattak városi polgárjoggal rendelkező molnárok és szegődményes mesterek, ahogy például történt ez a Gorup-malomban. A malomtulajdonos nemesek és nemes bérlők között városi polgárral akadt: 1683 tavaszán Hazatius Ferenc a Lindamary István által Vukovics Mihálynak bérletbe adott ún. Balog-malmot vásárolta meg 470 Ft-értd6 A már említett hiányosságok hatásait és így a táblázat pontatlanságait tovább növeli, hogy részint az időmetszetek, részint pedig a zselléri státusz miatt egyes speciális iparűzők ki is maradhattak az összeállításból. Ilyen a városban illetve piackörzetében ritka foglalkozásra utal egy peranyagban Csonka avagy Puskagyártó János nevének felbukkanása.568 A perjegyzőkönyvek sokszínű névhasználata az uradalmi forrásokban gyakran csak foglalkozásnéwel szereplő mesteremberek etnikai hovatartozására is szórványos adatokat szolgáltat: A szakirodalom által már korábban is jelzett délszláv (horvát) migráció — pl. Gamsicz, Kuprisicz, Maurovicz, Tratiniak — mellett ilyen György kovács vagy Rauhenstain 1656-ból, Joannes Rainfall avagy Szijártó 1657-ből származó említése, akik a vármegye és a térség német lakta településeiről Szombathelyre költözött iparűző lehettek.569 A városi lakosság foglalkozásszerkezete jóval összetettebb az iparűzők bármilyen részletes adatolásánál. Ahhoz — amint azt a molnároknál is kiderült - hozzátartoztak a különböző szegődményesek, így például a kocsmák üzemeltetői, a segédek és az inasok, a külső és belső szőlőbirtokok művelését végző, zsellér státuszú vincellérek, csakúgy, mint a mezőgazdaságban tevékenykedő, de a forrásokban kevéssé megfogható személyek köre is. Az agrártársadalomban a mezővárosi polgárok/lakosok tulajdonlásának meghatározó eleme a szántó, a szőlő- és az erdőbirtoklás volt, amely egyaránt jellemezte a helyben lakó nemességet és a legkülönbözőbb iparok űzőit. A 17. században statútummal (1656. szeptember 3.) érzékeltethetjük a városok foglalkozásszerkezetének összetettségét: a városi piac élelmiszer-forgalmának ellátásában a pékek mellett cseppet sem elhanyagolható szerepet játszottak a sütőasszonyok.570 566 Horváth, 1940. 3-13. p.; Horváth, 1941. 144-153. p.; Horváth, 1993. 189-201. p. 567 Horváth, 1993. 172-186. p.; VaML SzVLt Old. ir. fasc. 7. nr. 221. 568 VaML SzVLt Prot. 1624/1627. föl. 145r. Az alperes foglalkozása a felperes sárvári Máté deák keresetéből egyértelműen kiderül. Az iratban „Ioanne(m) Chonka alyter Puska Agy Csináló” szerepel. 569 VaML SzVLt Prot. 1654/1658. 77., 310. p.; Horváth, 1993. 129-134. p. 570 VaML SzVLt Prot. 1654/1658. 76. p. 135