Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Horváth Sándor: Adóelkerülő jobbágyok Vas vármegyében a 17. században
OLÁHJOG A vlah-jog, avagy oláh szabadság a 16. század sajátos, új kiváltsága volt, amely - etnikai hovatartozástól függetlenül - egyes pásztorkodó közösségeknek, különösen a transzhumáló, azaz szezonálisan váltott helyszínen nyájtartó személyeknek nyújtott szabados jogállást jelentett. A jelek szerint a nyájat fegyveresen is őrizni kényszerülők a szabad nyájtartás mellett a földesúr számára szükség esetén fegyveres szolgálatot teljesítettek, illetve csak bizonyos, kevéssé megterhelő adókat szolgáltattak.„A törökök elől a XVI. században a Balkánról Magyarországra menekült és az ország nyugati részén letelepített horvát és ugyancsak szláv neveket viselő, pásztorkodó vlach népcsoportok a rohonc-szalonaki uradalmakban is megtalálhatók. Kedvezményesen, »oláh szabadság szerint« adóznak Podler,22 Ohodász,23 24 Barátmajor,25 Rauchriegel26 és Sirokányháza27 lakói, valamint az ószalonakiak egy része. Általában évi kétszer 2 forint (vagy 2 forint 10 krajcár) cenzust fizetnek, bor-, gabona-, bárány-, kecske-, borjú- és méhtizedet adnak”28 - írta Zimányi Vera. A 17. század közepén arra is találunk példát, hogy a Batthyányak felszámolták a gazdaságtalan majort, és a falu horvát lakosságának szétosztották - oláh szabadság mellett - a területet. Makkai László úgy vélte: „A? egykorú források arra mutatnak, hogy a XVII. század közepén a robotgazdálkodás fejlődésében megtorpanás állt be, s míg a robotnak pénzen való megváltása aránylag ritka volt, ... ezután egyre gyakoribb jelenséggé válik. ”29 SZERVIENSEK ÉS A HAJDÚKIVÁLTSÁG Szervienssé válni egyet jelenthetett azzal, hogy jobbágyból nemcsak saját birtok tulajdonosává lett a szolgálatot vállaló, hanem akár a nemtelen állapotát nemességre is cserélhette. „Az a tény, hogy a szerviem örökjogú földbirtokot kapott adományba, a fölemelkedés útját fegyveres szolgálattal kereső, alacsony állapotú elemek rendi állására nézve mélyreható következményekkel járt: a birtoktalan és nemtelen jobbágy az adományozással birtokossá válhatott, s ezzel nemesi jogok gyakorlójává. Más kérdés persze, hogy a XVI-XVII. században a rendi korlátok áttörése nehézségekbe ütközött és az ilyen nemesítés nem vált általánossá; a Dunántúlon mégis találkozunk olyanokkal, akik vitézségükkel szereztek nemesi címet és birtokot. ”30 A 17. század közepéig emelkedett a „libera sessio”-val rendelkező szerviensek száma, majd bekövetkezett a hanyatlás: „.. .a rohonc-szalonaki uradalomhoz tartozó Perenyén már megkezdődött a telekpusztásodás; Nagynardán31 és Hodászon32 pedig 1686-tól hagyta el egyre több szerviem a korábban fegyveres szolgálatért szerzett jószágot"33 - írta Varga J. János, majd leszűrte a változások okát: „A vázolt kép alapján azt mondhatjuk, hogy a XVI-XVII. század 23 Ma: Podler, Ausztria. 24 Ma: Althodis, Ausztria. 25 Ma: Mönchmeierhof, Ausztria. 26 Ma: Rauchriegel-Allersgraben, Ausztria. 27 Ma: Rauchriegel-Allersgraben, Ausztria. 28 Zimányi, 1968. 91. p. 29 Makkai László: Robot - summa - taxa. Az örökös jobbágyság rendszerének fejlődési tendenciái a XVII. ^ század második felében. = TSZ, 1964. 2. sz. 331. p. 30 Varga ]. János: Katonáskodó szerviensek birtokai a XVI-XVII. századi Batthyány nagybirtokon. = Történelmi Szemle, 1976. 1-2. sz. (továbbiakban: Varga J., 1976.) 107. p. Ma: Narda. 32 Ma: bizonyára Althodis, Ausztria. 33 Varga J., 1976. 122. p. 218
