Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Feiszt György: A közpénzenk magánkézbe kerülése. A kamara haszna adó (lucrum camarae) felhasználása a 15. században

menni. A paragrafusok arról is rendelkeztek, hogy: azokon a vidékeken, ahol fa hiánya

miatt kapuk nincsenek, a kamarai nyereség a régi szokás szerint hajtandó be.’’2

A király számára a törvény igazi jelentőségét az adta, hogy a pénzverési illeték már a nevében is adóként jelentkezett, amit a kihirdetés után kötelező' volt megfizetni. Ettől kezdődően pedig a „kamarahaszna” kivetéséhez nem kellett sem az országgyűlés, sem pedig a királyi tanács hozzájárulása.

Ezzel szemben a hadviselési költségek fedezésére rendelt adók (latinul: subsidium) behajtása az országgyűlés beleegyezését igényelte. Ez indokolta, hogy kezdetben a lucrum camarae és a subsidium külön kamarai kezelés alatt álljanak. Érdekes módon, a kamara haszna beszedésének időpontját nem határozta meg a törvény. Pozsonyban (ma: Bratislava, Szlovákia) és Kassán (ma: Kosice, Szlovákia) Szent György ünnepén, Körmöcbányán (ma: Kremnica, Szlovákia) Szent Mihály napja tájékán szedték.3 Egy dologban volt állandóság, mégpedig abban, hogy az adótétel időről időre emelkedett. Nagy Lajos (1326-1382) király már 1364-ben rendeletben utasította a kassai kamaraispánt, hogy Sárospatak várostól szedett kamarai adót önkényesen nem emelheti.4

Zsigmond király uralmának megszilárdulását követően rendszerezetté vált a kamarahaszna beszedése. Minden vármegyében szolgabírói járásonként összeírták a porták számát. Az adó kivetése az összes földesurat érintette, ha valaki korábbi mentességgel bírt, annak jogát kénytelen újból és újból engedélyeztetni. A fennmaradt jegyzékek alapján elkészített becslés azt mutatja, hogy az országban 200.000 kaput írtak össze. Ezt 30 dénárral számolva a 19. század végi történeti munkák 60.000 aranyforintnak feltételezték, az újabb kutatások tükrében a beszedhető adó mértéke azonban legalább 80.000 aranyforintra becsülhető.5

A telkenként kirótt kamarahasznát Mátyás uralma alatt 1 forintra, majd később 3, sőt rendkívüli szükséglet idején 9 forintra is felemelték. A lucrum camarae sorsát viszonylag részletesen ismerjük, mivel a beszedését szabályozó utasítások többsége fennmaradt. A magyar királyok céljaik megvalósítása ügyében kétféle megoldással segítettek magukon. Ha bármilyen okból nem tudtak birtokokat adományozni, mentességeket adtak az adófizetés alól, vagy az adók beszedésének jogát adományozták a hatalom képviselőinek.

Az állandóan pénzszűkében lévő, 1387. március 31-én királlyá választott Zsigmond uralkodásának már a 12. napján kiadta „minden birtokosnak és hatóságnak” szóló rendelkezését arról, hogy legyenek a kamaraispánok és officiálisaik segítségére a kamara haszna adó begyűjtésében. A vonakodókat javaiknak letiltásával és lefoglalt javaik zálogosításával fenyegette meg, amíg az adókat és a bírságokat meg nem fizetik.6

2 Hóman, 1916. 450. p.

3 C. Tóth Norbert: Vas megye 1427. évi adókerülői és a kamarahaszna. = Vasi Szemle, 2010. 6. sz. (továbbiakban: C. Tóth, 2010.) 675. p.

4 A zichi és vásonkeői Zichy-család idősb ágának okmánytára. 3. köt. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső. Bp., 1874. 238. sz.

5 Thallóczy Lajos: A kamara haszna története. Bp., 1879. (továbbiakban: Thallóczy, 1879.) 77. p. Az átszámítás mértéke 100 dénár = 1 aranyforint volt. Engel Pál: A kamarahaszna összeírások 1427-től. Bp., 1989. 8. p. (Új Történelmi Tár)

6 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: OL) Középkori gyűjtemény (továbbiakban: Dl.) 7229.; Zsigmondkori oklevéltár (továbbiakban: ZSO) 1. [köt.], 1387-1399. Összeáll. Mályusz Elemér. Bp., 1951. (továbbiakban: 1. köt.) 8. sz. (1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai. 2. Forráskiadványok; 1.); ZSO 5. [köt.], 1415-1416. Mályusz Elemér kéziratát kiég., szerk. Borsa Iván. Bp., 1997. (továbbiakban: 5. köt.) 850. sz. (1415); 2349. sz. (1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai. 2. Forráskiadványok; 27.)

196