Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Feiszt György: "Memento Sabariae" - A kultúra és a tudomány emlékeinek őrzése Szombathelyen a 19-20. század fordulóján

alakult ki a költő emlékének ápolása ügyében. Somogy vármegye már 1843-ban határozatot hozott egy Berzsenyi szobor felállításáról, ám 1859-ben Niklán „csak” egy obelisz- ket került a sírja fölé, Pesten pedig - miként fentebb említettük - mellszobrot kapott.

Születésének centenáriumán, 1876 áprilisában Balogh Gyula (1837-1921), Vas vármegye későbbi levéltárnoka, akkor még a „Vasmegyei Lapok” kiadó szerkesztőjeként felhívást jelentetett meg lapjában Berzsenyi Dániel születésének 100. évfordulója megünneplésére.7 Látva az ünnepség sikerét és a lelkesedést, felhívás született a költő szobrának felállításra. A civil szervezkedésnek nagy lökést adott, hogy Vas vármegye 1891. november 4-én megtartott közgyűlése Károlyi Antal (1843-1911) alispán előterjesztése alapján létrehozta a „Berzsenyi-szobor Bizottság”-ot és így az egész vármegyét bevonta a szükséges pénz összegyűjtésébe.8 1892-ben „Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Kör”-t hoztak létre, amely estélyeket, hangversenyeket, bálokat, műkedvelő előadásokat szervezett, és az ezek bevételeit is a szoboralapba utalták át. 1895-ben már nyilvánvalóvá vált, hogy belátható időn belül összegyűlik a szobor öntéséhez szükséges 8000 forint, ezért Kiss György szobrászművésszel megkötötték a szerződést, aki vállalta, hogy a szobrot 1896. október 15-ig elkészíti.9

Ekkor kijelölték a szobor helyét, és átkeresztelték a Széchenyi teret Berzsenyi térre, az Úri utca pedig megkapta Széchenyi nevét.10 A leleplezés napjául 1896. december 8-át tűzték ki. Az ünnepélyes avatáson részt vett Thewrewk Emil (1838-1917), a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Heinrich Gusztáv (1845-1902), az MTA főtitkára; Vargha Gyula (1853-1929), a Kisfaludy Társaság főtitkára; Jakab Ödön (1854-1931), a Petőfi Társaság tagja, Rákosi Jenő (1842-1929), az Otthon Kör elnöke, és jelen volt többek között Horváth Boldizsár (1822-1898) országgyűlési képviselő, egykori igazságügy-miniszter is.11

A következő szoborállítási kísérlet egy megrendítő esemény, Erzsébet királyné (1837-1898) meggyilkolása kapcsán került szóba. A királyné 1898. szeptember 10-én Genfben tartózkodott, és amikor kísérőjével, Sztáray Irmával (1864-1940) a Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekezett, amikor Luigi Lucheni (1873-1910), egy olasz anarchista szíven szúrta. A tragédia felett érzett gyász kapcsán országos mozgalom indult a királyné emlékének - lehetőleg szobor formájában történő - megörökítéséről. A kérdésben az 1898. október 27-én megtartott városi közgyűlés az alábbi határozatot hozta: „Szombathely város nincsen abban az anyagi helyzetben, hogy áldott emlékezetű felséges király asszonyunk emlékét valamely díszes szoborral örökítse meg, de miután kegyeletes érzéseinek elfogadható formában kifejezést kíván adni oly értékben, hogy a magyar nemzet felejthetetlen védő angyalának neve városunk szerény falai közt örök emlékezetben éljen, elhatározza a képviselőtestület, hogy jelenlegi Gyöngyös utcát Erzsébet királyné utcának nevezi el.”12

A századfordulón országszerte vitákat okozott a közterületek elnevezése. A kérdéskört Szombathely átfogó módon kívánta szabályozni, ezért a város közgyűlése a következő

7 Berzsenyi Dániel. = Vasmegyei Lapok (továbbiakban: VL), 1876. ápr. 20. 1. p.

8 Károlyi Ántal-Eredics Ferenc: A Berzsenyi-szoborbizottság felhívása. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.), 1891. 45. sz. l.p.

9 Berzsenyi szoborbizottság. = VL, 1895. 89. sz. 3. p.

10 VaML Szvk. Kjkv. 32/1896.

11 Berzsenyi Dániel. = Vvm., 1896. 100. sz. 1. p.; 101. sz. 1-7. p.

12 VaML Szvk. Kjkv. 97/1898.; Mikszáth Kálmán: Szobrot Erzsébetnek. = Országos Hírlap, 1898. szept. 14- 1. p.

145