Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Katona Attila: "...a haza összes polgárának szabadságünnepe..." Fejezetek a szombathelyi március 15-ikék történetéből a 19. században
Az 1894- évi ünnepségekre Kossuth Lajos - aki március 20-án hunyt el - haláltusája nyomta rá a bélyegét. „A nagy hazafi tudtában van annak, hogy elérkezett a véghez és ismételve kifejezte óhajtását, hogy bár mielőbb vége volna mindennek. A katasztrófa igen rövid idő kérdése már,”58 - írta drámai hangon még az ünnep előestéjén az egyik helyi lap. Talán ez a körülmény, a történelmi pillanat, és a korábban remélt együttes ünneplés vágya megtette a hatását. Igazi fennkölt ünnep sikeredett - konstatálták utóbb. A Sabaria díszterme teljesen megtelt, a polgármesterrel Török Károllyal együtt több mint 120-150 személy jelent meg, és még a ’48-as honvédek is eljöttek. A Himnuszt és a Szózatot éneklő Dalos Egyletet Kreuterer vezényelte. A hangulatot Kaposy István a közép-kereskedelmi iskola história tanára alapozta meg. A díszemelvényen elmondott beszédében egyszerre értékelte 1848 szerepét és 1867 hibáit, miközben kifejezte az önálló hadsereg iránti igényét. Kaposy István szerint az emlékezés nem politikai aktus, hanem nemzeti kötelesség, elmulasztása pedig hálátlanság lenne: „Követni kell apáink eszméit és az ezeréves állam fennmarad, a magyar nemzet jelenlegi nagyságának ezer éves épületét csak azon esetben biztosíthatjuk az idők mindeneket felforgató viharai ellen, ha azokat a nagy eszméket valljuk melyeket apáink bölcsessége 1848. március 15-én megvalósított.”59 Balázs Lajos cigányzenekara Kossuth nótákkal fűszerezte a hangulatot, ugyancsak az emlékezés szívet melengető pillanatának tűnhetett, amikor köztiszteletben álló férfiak szavaltak. Lipcsey Árpád királyi mérnök Tóth Kálmán: Előre!, Kovács Károly törvényszéki bíró Gyulay Pál: Hadnagy uram!, dr. Németh Gyula ügyvéd Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet című versét mondta el. Ehen Gyula a haldokló Kossuth Lajos történelmi érdemeit ecsetelte, míg Kovács Károly törvényszéki bíró idézeteket mondott tőle, és Varga Sándor valamint Hainzmann János alkalmi beszéde zárta a 3 órányi megemlékezést.60 „A haza iránti lelkesedés jellemezte az összejövetelt ...”61, másokat a rítus egy profán székesegyházra emlékeztette.62 Kossuth Lajos halála, majd budapesti temetése napirenden tartotta nemcsak a nagy politikus életművének fontosságát, hanem a 1848/1849-es örökségét és persze szerényen a kérdést, hogy mi lesz ezt követően.63 A városi közgyűlésen március 30-án maga a polgármester méltóságteljes hangon szólt a díszpolgáráról: „Apostol volt ő, a népszabadság, az egyenlőség eszméinek apostola, aki hosszú, majdnem egy századra ható életét a szabadság, egyenlőség, testvériség és alkotmányosságnak szentelte.”64 A megyegyűlés tagjai is a szuperlatívuszokban méltatták a „nemzet atyját”: „O volt az, ki szabaddá tette a földet, a polgárt, a munkát, a gondolatot és a Magyar hazát! 65 A testületek megválasztották a budapesti temetésen résztvevő küldöttségük 58 „Az MTI március 10-iki hírére hivatkozva közölték, hogy Kossuth Lajos az éjszaka nagy részét önkívületben töltötte. Hozzátartozóit csak világos pillanatban ismerte fel, szívverése folyton gyengült, erői hanyatlottak." A haldokló Kossuth. = Vvm., 1894. márc. 11. 3. p. 59 K. K.: A szabadság ünnepe I. = SZL, 1894. márc. 19. 2. p. (továbbiakban: K. K., 1894.) 60 Márczius 15-ke Szombathelyen. = Vvm., 1894- márc. 18. 2. p. 61 Uo. 62 K. K„ 1894. 63 Gyászistentiszteletet épp úgy tartottak a protestánsok, mint a neológ zsidók. Vármegye gyásza. = SZL, 1894. ápr. 1. 2-3. p.; Gyász istentiszteletek Szombathelyen. = SZL, 1894. ápr. 8. 2., 5. p.; A temetési időszak Szombathelyen. = Vvm., Különszám. 1894- ápr. 2. 1. p.; Ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlés. = Vvm., 1894- ápr. 1. 3. p. 64 Szombathely gyásza. = SZL, 1894. ápr. 1. 4- p. 65 Gyász a vármegyében. = Vvm., 1894. ápr. 1. 2. p. 185
