Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Feiszt György: "Memento Sabariae" - A kultúra és a tudomány emlékeinek őrzése Szombathelyen a 19-20. század fordulóján
FEISZT GYÖRGY „MEMENTO SABARIAE” - A KULTÚRA ÉS A TUDOMÁNY EMLÉKEINEK ŐRZÉSE SZOMBATHELYEN A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN A nemzeti öntudat fenntartásához hozzátartozik a kiemelkedő személyek, a történelem nagy alakjainak tisztelete. A magyarság múltja bővelkedett olyan személyiségekben, akiknek emlékét már évszázadok óta kultikus tisztelet övezte. A 19. század első évtizedei ebben a kérdésben is változást hoztak. A magyar felvilágosodás, valamint a reformkor olyan személyeket „sorakoztatott fel”, akiket a 19. század polgárai már személyesen ismerhettek, és akik tudásukkal, cselekedeteikkel, politikai, katonai szerepvállalásukkal életükben a kortársak előtt is valódi tiszteletet vívtak ki maguknak. Az 1848/1849. évi önvédelmi háború leverését követő önkényuralmi korszakban nem nézték jó szemmel a reformkor még élő nagyjainak ünneplését, a szoborállításokat pedig kifejezetten tiltották, hiszen az avatási ünnepségek tüntetésekre adhattak alkalmat. Berzsenyi Dániel (1776-1836) mellszobrát csak hajnalban és titokban merték elhelyezni a Nemzeti Múzeum kertjében, József nádor (1776-1847) szobrának felállítását - bár a szobor már 1860-ban elkészült - csak a kiegyezés után hagyta jóvá Ferenc József (1830-1916).1 Az emlékművek állításának tilalmát 1860 után egyre kevésbé indokolta a politikai helyzet, amúgy pedig a személyeket ábrázoló szobrok ekkor már minden európai városban hozzátartoztak a városképhez. A városok köztereinek sivárságát eltüntetni akaró esztétikai igény és a nemzet nagyjairól való megemlékezés szükségét hazánkban egy tragikus esemény, Széchenyi István (1791-1860) 1860 áprilisában bekövetkezett váratlan halála kapcsolta össze. A közterekkel kapcsolatos önkormányzati intézkedések Szombathelyen is e tragikus esemény kapcsán indultak meg. A városban történtekről így számolt be a korabeli szemtanú: „I860, április 26-án terjedt el a nagy Széchenyi István oly váratlanul bekövetkezett halálának híre, mely városunk összes lakosai szívét fájdalommal tölti el, s azonnal többen elhatározták, a boldogult vég-, és gyásztisztelete megadása végett a haza közgyászhelyére Nagycenkre megindulni. Szombathely város lakosainak nagyobb része, különösen a kaszinó tagjai, mély gyászt viselnek. Ezen utóbbiak indítványára mai napon a felejthetetlen nagy hazafi emlékére gyász- miseáldozat tartatott székesegyházunkban, melyet Bitnicz Lajos nagyprépost mutatott be. A templom hajójában fekete posztóval bevont gyászravatal volt fölállítva, a főhomlokzaton pedig e felírás: »A legnagyobb magyar!« A szentélyben fekete posztóval bevont padokban magyar gyászruhában megjelent számos úrhölgy foglalt helyet. A megyés püspök, megyebeli papok, premontrei tanárok, ferencrendiek és domonkos rendi szerzetesek szokott helyükön egyszerű, de mély gyászban valának. A gyász-istentisztelet alatt a város minden boltja zárva volt és 1 József nádor szobrának leírása és története. Szerk. Buday József. Bp., 1895. 38. p. 143
