Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Tilcsik György: István főherceg látogatása Szombathelyen 1847. október 1-jén

Királyi Helytartótanácson belül működő Országos Biztosság9 főigazgatója, akire a körút megszervezésével kapcsolatos kormányzati feladatok hárultak, 1847. július 27-én kelt levelében már arról érdeklődött Széli József alispánnál - és ez egyértelműen azt jelenti, hogy már korábban megtörtént az utazás tényének közlése -, hogy Vas vármegye milyen előkészületeket tett az országos körútja során a vármegyébe látogató István főherceg fogadását illetően.10

Sajnos nem ismert, hogy Vay Miklós e levele mikor érkezett meg Szombathelyre, de valószínűleg az 1847. augusztus 9-én összeült vármegyei közgyűlés kezdetekor már az alispánnak tudomása volt annak tartalmáról. E közgyűlésen először István főherceg már említett, május 1-jén kelt levelét vették napirendre és ezzel kapcsolatban - így utólag nézve nem egészen adekvát módon, ám nyilvánvalóan a körutazás Vas vármegyét illető állomásainak és programjainak előzőleg történt meghatározását követően - egyrészt arról döntöttek, hogy a vármegyébe érkező és tartózkodó nádort három - Baltavárnál (ma: Bérbaltavár) Széli József első alispán, Körmenden Zichy Bódog gróf (1810-1885), a vármegye főispáni helytartója,11 Szombathelyen pedig Balassa Gábor megyéspüspök által vezetett - küldöttség köszönti, illetőleg fogadja, másrészt úgy határoztak, hogy a főherceg érkezésekor a vármegyeházát ünnepélyes kivilágítják, és e célra 1000 pengó'fo- rintot fordítanak a nemesi pénztárból.12

Miután a közgyűlés megkezdésének napján, azaz augusztus 9-én megérkezett Vas vármegye székhelyére, még ugyanezen a közgyűlésen vették napirendre Vay Miklós báró 3 nappal korábban, Budán kelt körlevelét, mely immáron hivatalosan is a vármegye tudomására hozta, hogy István főherceg királyi helytartó „... meg akarván, az őfenségét nevezett magasztos pályáján küldöttségeik által üdvözölni óhajtó hatóságokat a hosszú s fáradtságos utazásoktól kímélni, egyszersmind pedig honunk viszonyaival is óhajtván közelebb megismerkedni, arra határozta magát, miszerint az országban egy körutazást tegyen ...”13. Az Országos Biztosság főigazgatója azt is közölte, hogy a királyi parancsra elkészült és bizonyos előkészületeket szükségessé tevő útitervet időnyerés céljából közvetlenül a megye első alispánjához juttatja el.14 Vay Miklós e levelével kapcsolatban Vas vármegye

9 Az Magyar Királyi Helytartótanácsot az 1723. évi 97., az Országos Biztosságot az 1723. évi 100. törvénycikkely állította fel. Magyar Törvénytár 1657-1740. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp„ 1900. 642-643. p.

10 VaML Vas vármegye alispánjának iratai (továbbiakban: Alispir.). 39/1847.

11 Miután az előző főispán Czindery László gróf lemondott, V. Ferdinánd Zichy-Ferraris Bódog grófot nevezte ki Vas vármegye főispáni helytartóvá, melyről szóló királyi leirat 1845. február 27-én kelt. Zichy- Ferraris Bódogot az 1845. június 9-én megtartott vármegyei közgyűlésen iktatták be hivatalába. VaML Mkir. Kjkv. 556/1845, 1061/1845, 1062/1845. 1064/1845, 1065/1845.; VaML Mkir. Kir. 556/1845.

12 VaML Mkir. Kjkv. 1506/1847.; VaML Mkir. Kir. 1506/1847.

Az 1811-ben, majd 1816-ban végrehajtott devalváció után Magyarországon kétféle forintot - pengő- és a váltóforint - használtak. 1 pengő- vagy ezüstforint 2,5 bécsi értékű vagy váltóforintot ért. Mindkét forint váltópénze a krajcár volt, és 1 forint 60 krajcárral volt egyenlő.

13 VaML Mkir. Kir. 1575/1847.

Az írásos forrásokból szármázó idézetek közlése során a szöveget a mai helyesírási gyakorlathoz közelítő formában adjuk közre. Így a régies betűkapcsolatokat, valamint a nyilvánvaló tolihibákat kijavítottuk, a felesleges betú'kettőzéseket elhagytuk. A központozásnál és a szavak egybe- vagy különírásánál, a hosszú vagy rövid ékezetek, valamint a szókezdő nagy- vagy kisbetűk írásánál a mai helyesírási szabályokat alkalmaztuk. Az egykorú beszédmódot megőrző, néhány, olykor kicsit régies, ám nem értelemzavaró kifejezést változatlanul hagytunk, a szükséges kiegészítéseket pedig szögletes zárójelbe tettük.

14 Uo.

98