Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Bariska István: 16-17. századi ünnepi források Kőszegen
arra, hogy ha idegen növendék érkezik az iskolába, csak olyanokat vegyenek fel, akik muzsikálni is tudnak. Ez a zene iránti pozitív megkülönböztetés hatja át az egész rektori utasítást, hogy a zene révén szolgálják Istent és ezt a keresztény községet.25 A kottákat és énekeskönyveket külön jegyzék alapján adták át a rektornak. Az ő felelőssége volt, hogy a kórus, továbbá az iskola hegedűi és egyéb dolgai ne vesszenek el, ne rongálódjanak meg és azokat tisztán tartsák. A zene olyannyira központi helyet foglalt el a templom és az iskola életében, hogy ha a napi zeneórán túl a két osztályból valaki még különórát akart venni, annak rendelkezésre kellett állni, még ha azért a rektort külön ajándék illette. Az ünnepi és a hétköznapi istentiszteletek abban nem különböztek, hogy az énekhez és imához mindig nagy buzgalommal kellett hozzáállni. A rektor ezért köteles volt időben megjelenni a templomban, hogy kijelölje a zenedarabokat és az énekeket. Már csak azért is, hogy a harangozás után nyomban megkezdődhessen az istentisztelet. Ugyanakkor a szenátus azt is előírta, hogy a korálok és az énekek kijelölését egyeztetni kellett a plébánossal. Ezek az előírások fokozottan érvényesek lettek az ünnepek alkalmából. Agyász, a temetés alkalmait nemszoktuk az ünnepkörbe sorolni. Szertartáselemeinek méltósága, kötöttsége azonban mégis rokonítják az ünnepekkel. Az 1663. évi rendtartásban ezért a temetési szertartás megkülönböztetett helyet kapott. Egyszerűbb vagy rangosabb temetés is rendszerint az elhunyt házánál kezdődött. Szerényebb temetéskor egyetlen imádság hangzott el még a ház előtt. Ezt a gyászmenetben ének követte, a sírnál pedig egy végső imával és áldással fejeződött be. Az ennél rangosabb temetésnél kommentálásra is sor került, a kápolnához vezető úton ez esetben hosszabb ideig tartott az éneklés. A sírnál ugyanaz a szertartás következett, mint az első esetben, itt azonban valamely halotti ének utolsó szakaszait is elénekelték.26 A legrangosabb temetésekhez azonban prédikáció is járt. Ilyenkor az elhunyt házánál is felhangzottak az énekek, köztük egy motetta is. A halotti menet nem különbözött az előzőtől. Akadtak azonban olyan temetések, nyilvánvalóan a legelőkelőbbeknél, ahol az igehirdetés a város templomában történt. Ezekben az esetekben a zenei és énekkíséret is a templomban vagy a kápolnában hangzott el, de még a prédikáció előtt. A gyászmenet ez esetben tehát a templomtól indult. Különbség itt sem volt a temetőig tartó menetek között, érdekes azonban, hogy itt azt is megszabták, hogy a sírnál milyen énekeket énekeljenek. Az egyik, feltehetően kezdősora így hangzott „Nun laßt uns”, míg a másik „Hie lieg ich armes Würmlein”. Mindkét éneknél előírták azonban, hogy csak az utolsó verset kell elénekelni. Azt csak természetes, hogy a rendtartás előírta a rektornak, hogy buzgón kellett neki tanítani a kátét és a zsoltárokat, magaviseletében pedig jó példával kellett előjárnia. A kőszegi magyar iskola rektoraival és templomi kollégájával, a sekrestyéssel jó egyezségben kellett együttműködni. A 16. és 17. századi kőszegi források láthatóan sokféle ünnepi, alkalmi, szertartásbeli adatot tartalmaznak. Az itt idézett és elemzett források arról árulkodnak, hogy az ünnepek, ünnepi események fennmaradásának az volt a záloga, ha azokat jegyzőkönyvezték, elszámolásokba, rendeletekbe vagy rendtartásokba foglalták. Máskülönben az utókor számára örökre elvesztek volna. 25 VaML KFL Act. Mise. Instruction, 1663. 4. föl. 26 VaML KFL Act. Mise. Instruction, 1663. 5. föl. 94
