Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Bariska István: 16-17. századi ünnepi források Kőszegen
A fent idézett szöveg is elárulja, hogy ezen a napon a hegymestereknek is le kellett mondani hivatalukról. Ezzel jelezték a gazdálkodási év lezárását, egyben az újak megválasztásával a jövendő gazdasági év kezdetét. Ekkor hozták be a szőlőhegy egészét szimbolizáló jelképet, ahogy azt a korai újfelnémet betét mondja „Varzeichen”. Ez ugye pontosan megfelel a mai „Wahrzeichen” kifejezésnek, amit a korabeli, helyi magyar nyelv „szőlő jövés” formában adott vissza. Mindezek arra utalnak, hogy Kőszegen „Szőlő Jövés Könyvéinek előzménye, a szőlőhajtás ünnepélyes bemutatása 1740-ben már több mint 100 éves múltra tekintett vissza. Jóllehet a ma ismert első, erre vonatkozó adat eddig 1619-ből származik, egészen bizonyos, hogy a hajtások bemutatásának hagyománya már aló. században is ismert volt a városban. Erre utal a könyv 1740. évi bejegyzése is: „Laudetur Jesus Christus’ - Eleitül ezen N[emes] Városban bévett szokás szerint Szent György napján, úgy mint szokott, az hegymesterek a tanácsházba szoktak szőlő jövíseket hozni...”.'’ Hogy az „Eleitül... bévett szokás” valójában mikortól számítható, abban még bizonytalanok vagyunk. Tudni kell azonban, hogy hegymesterek működését igazoló legkorábbi forrásunk 1574-ből való.5 6 Nem képzelhető el, hogy a hegymestereket már ekkor arra utasították, hogy begyűjtsék a Szent György-napi hajtásokat? Ha ez az év lett volna a hegymesteri hivatal felállításának első esztendeje, akkor bizonyára még nem, ám 1575-ben már nagyon is valószínű, hogy elvégezték e feladatot, hiszen 1619-ben a jövések bemutatása már a hegymesterek hivatali lemondásának része volt, és akkor arra nem első alkalommal került sor, mert ez esetben kifejezetten utaltak volna rá. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a választási névsorokban először csak 1579. április 24-26-án említették a hegymester hivatalát,7 ami azt sejteti, hogy korábban kijelölt és nem választott tisztség volt a hegymestereké. A restauráció szabályai szerint erről a tisztségről tehát csak 1580-ban lehetett lemondani, és ha a távozni készülő hegymesterek kötelessége lett a hajtások begyűjtése, úgy az 1580. esztendőt nagy valószínűséggel tekinthetjük a jövések bemutatása első évének. így tehát az az elhatározás, hogy egy külön erre rendszeresített könyvbe be is rajzolják, illetőleg le is fessék ezeket a hajtásokat, már nagyon régi, „bévett” szokáson alapult, ami 1740-ben már 160 éves tradíciónak számított. Érdemes szemügyre venni, hogy voltaképpen mire volt kíváncsi a „Szőlő Jövésnek Könyve” mindenkori szerkesztője. A könyvben ugyanis több határnapot jelöltek ki: Szent György, Szent Lőrinc és Szent Orsolya ünnepnapját, azaz április 24-ét, augusztus 10-ét és október 21-ét, ám hozzá kell tenni, hogy ezeket az ünnepnapokat nem mindig tartották be pontosan, hiszen okkal vagy ok nélkül, de számos esetben eltértek tőlük annak ellenére, hogy ezek a fordulónapok mégis főszabálynak számítottak. így Szent György napját példának okáért akkor bírálták felül, amikor a tisztújítás egy másik napra esett. 1568 és 1648 között nem is volt olyan ritka, hogy április 25. és 27. között tartották a restaurációt, és egy alkalommal pedig május 1-jén zajlott le a választás.8 A szőlőhajtások begyűjtését azonban ennek ellenére sem hagyták el. 5 Kőszeg Városi Múzeum (továbbiakban: KVM) Szőlő' Jövésnek Könyve ab Anno 1740. (továbbiakban: SZJK) Az 1740. évi bejegyzés. 6 VaML KFL Kvtjkv. 1572-1594. 1574. április 25. 68. p. 7 VaML KFL Kjkv. 1572-1594. 1579. április 24-26. 147. p. 8 Bariska István: A kőszegi elit 1568 és 1648 között. Kézirat. Kőszeg, 2007. 21 p. A Budapest Fővárosi Levéltár tulajdonában. 89
