Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Söptei Imre: Kőszeg önképének megjelenése idegenforgalmi kiadványaiban 1889 és 1933 között

SÖPTEI IMRE KŐSZEG ÖNKÉPÉNEK MEGJELENÉSE IDEGENFORGALMI KIADVÁNYAIBAN 1889 ÉS 1933 KÖZÖTT' Kőszegen a szervezett idegenforgalom évtizedekkel előzte meg a környező nagyobb tele­pülések, elsősorban Szombathely ilyen irányú próbálkozásait. Ennek, mint oly sok más újításnak, leginkább gazdasági okai voltak: akkoriban Szombathely erre nem szorult rá. A sors fintora ugyanakkor, hogy Kőszeg szempontjából Szombathely generálta mindezt, mert fejlődése olyan pályára állt, amelyhez nem kellettek a turizmus fillérei, hiszen a kormányzat sok-sok ezer forinttal támogatta, hogy a megyeszékhelyen vas­úti, katonai, törvénykezési, stb. központtá alakulhasson. E beruházások jelentősen növelték a jómódú, adó- és vásárlóképes polgárok számát. A kőszegieknek a végső lökést az adta, amikor Szombathely élve - és talán visszaélve - közigazgatási szere­pével, Vas vármegye szinte teljes vezetésével a háta mögött, kizárólagosan megsze­rezte a vármegyében állomásozó lovasezred elhelyezésének jogát, és ezzel tekintélyes összegeket húzott ki a kisebb városok - így Rohonc (ma: Rechnitz, Ausztria),1 2 de méginkább Kőszeg - azon lakosainak zsebéből, akik a katonák elszállásolásával, élel­mezésével foglalkoztak. Az eltávozott katonatisztek által üresen hagyott szobákat, lakásokat kiadni vagy eladni kellett sürgősen, amelyet leggyorsabban az idegenek figyelmének Kőszegre történő irányításával valósíthattak meg. Az elsődleges célként azonban nem is a hetekig, esetenként hónapokig pihenő-nyaraló és pénzüket köl­tő vendégek „megszerzését”, hanem a tartósan letelepedők „csábítását” tűzték ki. Ennek legfontosabb célközönsége a biztos nyugdíjjal rendelkező állami alkalmazottak és magántisztviselők csoportjai lehettek, és e törekvése miatt a várost „kis Grácnak” is nevezték azokban az években. A „csábítás” szervezésének egységesítésére, kvázi civil szerveződésként, de a polgármester nagymérvű támogatásával, 1889-ben hozták létre az első idegenforgalminak nevezett bizottságot, amely a fentebb említettek pro­pagálásával foglalkozott. Kőszeg természeti adottságai azonban az akkoriban divatba jött turizmus - amely ma a természetjárással, a bakancsos turizmussal azonosítható - céljaira is kiválónak bizonyultak. így tehát egyesületeket alakítottak, amelyek útjelző táblák, pihenőpadok kihelyezésével, esőbeállók, kilátók építésével komfortossá tet­ték a hegységet.3 Ezért jelentették meg az első, viszonylag korai kiadványokat is. 1 A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) is támogatta (K 109323) 2 Söptei Imre: „Torma az orruk alá”. Egy vidéki élclap, 1882-1892. 2. rész = Vasi Honismereti és Helytör­téneti Közlemények, 2007. 2. sz. 43. p. 3 Uő: Kőszeg turizmusának története 1949-ig. Kőszeg, 2003. (továbbiakban: Söptei, 2003.) 29-49. p. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom