Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - M. Kozár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről

utazott sík terepen. Szerencsére, Berke volt az egyetlen ilyen „jóakarója” az egész út folyamán, jegyezte meg Trstenjak.11

Kancsócról nyugat felé vette az irányt, kiindulási állomása, Vashidegkút irányába. A következő' településen, Pecsarócon Szent Sebestyén a védőszentje a templomnak. 3 órás útján - amely szőlőhegyeken át vezetett - a kancsóci plébános is elkísérte. Útközben arról beszélt, hogyan él itt a nép és milyen a föld. Trstenjak az emberek öltözetén látta, hogy szegényesen. Keveseknek jutott házivászonból készült ruhára. A nők is egyszerű, gyári anyagból varrt ruhát viseltek, munkanapokon a fehér kendőt csak a vállukra borították, nem kötötték a fejükre.12

A szántók errefelé terméketlenek, néhol nagyon kavicsosak, sokat parlagon is hagytak heverni, ezért a szlovének a magyar gazdákhoz jártak idénymunkára. A kancsóci plébános előzőleg Pecsarócon szolgált, és ott gyümölcsfákat ültetett. Az emberek értetlenkedve kérdezték, kinek és minek ülteti. Ami nem hozott hasznot 1 -2 éven belül, azzal nem foglalkoztak. Trstenjak helyeselte a plébános nézetét, miszerint az ember kötelessége, hogy ne csak magáról gondoskodjon, hanem az utódai jövőjéről is.13

Pecsaróc mellett, az útkereszteződésben elbúcsúztak egymástól, a papnak haza kellett mennie Kancsócra, Trstenjak pedig Bodonc felé vette útját.

Az átlagos turista - Trstenjak szerint - nem szeret sík vidéken utazni, de az ő számára a Puconctól Martyáncon át Muraszombatba vezető út nem számított unalmasnak. Az út melletti szántóföldeken kukorica, burgonya, tök, hajdina, répa, bab és hasonlók teremtek. Muraszombat mezőváros 1883-ban egy nagy kukoricaföld közepén állt. Az utcák porosak, esőben pedig sárosak. A mezőváros nem érdekes, annál inkább a körülötte lévő kastélyok. A rakicsáni (ma: Rakican, Szlovénia) kastély rendezett parkjával és kertjével, a Szapáry Géza (1828-1898) gróf tulajdonát képezte, aki 1873 és 1883 között fiumei kormányzó tisztét töltötte be.

Az eddig bejárt falvakban a boltosok többnyire zsidók, de a legtöbben Muraszombatban (300 fő) és Alsólendván (400 fő) éltek, és Muraszombatban zsinagógájuk, valamint temetőjük is volt.14

Anton Trstenjak 1883. augusztus 30-án Csendlakról Muraszombaton át Belatincba 1,5 óra alatt délután fél 6 tájban ért. Szép és érdekes településnek találta, ahol a plébános 1883-ban Marko Zizek. Trstenjak szerint Belatincon gyönyörű a kastély, amelyet néhány évvel korábban Sina Simon (1810-1876) báró családja vásárolt meg. Itt lakott egy zsidó rabbi is, aki német nyelven hirdette Mózes igéit.15

AZ UTAZÁS ÁLLOMÁSAI

Trstenjak utazásainak fontos állomásai a plébániák és az iskolák mellett a falusi kocsmák, ahol nemcsak az értelmiségiekkel, hivatalnokokkal, de az egyszerű parasztemberekkel is elbeszélgetett. A tótszentgyörgyi kocsmában akarták először igazoltatni hivata11 Trstenjak, 2006. 66. p.

12 Trstenjak, 2006. 68. p

13 Trstenjak, 2006. 69. p.

14 Trstenjak, 2006. 77. p.

15 Trstenjak, 2006. 80. p.

66