Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Kelbert Krisztina: Női terek (?) egy arisztokrata leány, Erdődy Ilona grófnő 1930-as években írt naplóiban
magyar királyi huszárkapitány, 1935-ben Magyarország 32. legnagyobb földbirtokosa, édesanyja trakostyáni Draskovich Erzsébet (1877-1941) grófnő, csillagkeresztes, császári és királyi palotahölgy volt. Ilona a hatodik gyermekként érkezett a családba, Ferenc, Péter, Pál, Marietta és Antal testvéreit követte.3 A szülők 1900-ban, Bécsben házasodtak össze.4 Ezt követően Erdődy Sándor édesapjától, Erdődy Ferenctől a vépi várkastélyt és uradalmat kapta örökül. A család itt telepedett le, és itt élte a vidéki arisztokrácia exkluzív életmódjának megfelelő mindennapjait, amelyet a tekintélyes birtokok vezetése, a széles nyelvtudás, az európaias műveltség, a kultúra és a művészetek pártolása, a rendszeres külföldi utazások, az elit főúri körökben való társasági élet jellemzett.5 A családban az osztrák udvarhoz való lojalitás dominált. Az édesanya, Draskovich Erzsébet gyermekei nevelésén túl a hagyományos jótékonysági terekben tevékenykedett: az 1900-as évek elején támogatta a Fehér Kereszt Egyesületet,6 az 1. világháború idején választmányi tagja lett a Vörös Kereszt Vasvármegyei választmánya szombathelyi fiókegyletének,7 majd vöröskeresztes hadikórházi ápolónőként Szombathelyen munkálkodott dr. Pető Ernő (1886-1959) főorvos mellett.8 1917-ben, mikor hatodik gyermekét, Ilonát várta, visszavonult a szombathelyi önkéntes munkától, és népkonyhát állított fel Vépen,9 majd hadikórházat rendezett be vépi kastélyában. Az 1920-as években a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának alelnöki posztját töltötte be.10 A naplók alapján rövidesen képet kaphatunk arról, hogy Ilona miként élt ebben a családi miliőben. Ilona iskoláit a pressbaumi Sacra Coeur internátusában végezte 1928-tól 1936-ig. Édesapja 1940-ben bekövetkezett halálakor a taródfai (ma: Kemenestaródfa) uradalmat kapta örökül. A 2. világháború idején vöröskeresztes ápolónőként dolgozott a szombathelyi közkórházban dr. Pető Ernő és Tiborcz Sándor (1908-1987) mellett. 1947 januárjában elhagyta Magyarországot, és Eberauban (magyar neve: Monyorókerék) telepedett le. Itt ismerkedett meg Alexander Mensdorf- Poully gróffal, akivel 1952-ben házasodtak össze. Házasságukból három gyermek született: Alfonz, Antonius és Elisabeth Mensdorf-Poully. Férjével részt vett az osztrák máltai segélyszolgálat megalapításában és vezetésében, és többek között aktívan közreműködtek az 1956. évi forradalom utáni magyar menekültek ellátásában is. Az 1960-as években Luisingba költöztek, és életük további részét ott töltötték. Erdődy Ilona grófnő 2003-ban, Luisingban hunyt el.11 3 Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. 1. köt.. Bp., 1990. 346- 347. p.; Főúri keresztelő. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.), 1917. szept. 18. 2-3. p. 4 Főúri esküvő. = Vvm., 1900. ápr. 22. 5. p. 5 Gróf Erdődy Sándor. = Vvm., 1900. máj. 24- 8. p.; Vasmegyeiek Rotschild Alfonz báró bálján. = Vvm., 1907. máj. 14. 3. p., Udvari élet Sárváron. = Vvm., 1911. máj. 16. 5. p. 6 Köszönetnyilvánítás. = Vvm., 1900. nov. 4- 6. p. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: VaML) Szombathelyi Vöröskereszt Fiókegyesület iratai. Választmányi tagnévsor. 1/1913. 8 Mimóza és a fájvirág. Az ötös Abteilung. = Vvm., 1916. okt. 15. 3-4. p. 9 Erdődyné népkonyhája. = Vvm., 1917. jún. 17. 5. p. 10 Kelbert Krisztina: Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője. 34/1 - 2011. Szerk. Illés Péter. Szombathely, 2011. 347-373. p. 11 Interjú Elizabeth Mensdorf-Poullyval. Az interjút készítette: Kelbert Krisztina. Szombathely, 2013. január 25. 478
