Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Katona Attila: "Minden esztendőben örömnap az iskolák megnyitásának a napja". A leányoktatás dilemmái a 20. század elején Szombathelyen
vallási és nevelési módszerünk mellett ...”.43 44 Mi nem vagyunk türelmetlenek, mint ők, akik kettéválasztották még a mészárszéket is, sőt még a temetőben is falat húztak. „Nem áll tehát a cikk supposituma [vélekedése] így megdőlt az egész okoskodás, jobban mondva okve- tetlenkedés!’’M A megtámadott helyett a „Vasvármegye” válaszolt. Summázata így hangzott: évente kb. 150-200 gyereket, nyilván leányt küldenek más városba tanulni, ha nem felekezeti iskola lenne, ők itt maradnának a városban, jelentősebb lenne a községi bevétel. Az ilyen „... iskolákkal való rendelkezés az általános kulturális és az anyagi előnyökön kívül, azon nem kevésbé fontos erkölcs előnyt is biztosítana, amely ebben áll, hogy a zsenge gyermek nevelése szülői felügyelet folytatnék le.”45 Természetesen a vita újabb fordulatokat vett és mindinkább eltávolodott a nőnevelés kérdéseitől.46 A harcos sajtópolémiát még fokozni lehetett volna az októberi városi közgyűlésen, ahol a Dpmonkos nővérek kérelméről kellett dönteni. A városatyák inkább a kompromisszumot keresték, és már az előkészítő bizottság ülésén megállapodtak az apácák által kért 4-000 forintnyi összeg felének megszavazásában. A jogalapot az épületben működő elemi iskola, illetve a következő esztendőben megnyíló tanítónőképző szolgáltatta. A városi parlament tagja Geist Lajos (1842-1913), a zsidó hitközség elnöke a kompromisszumok emberének mutatkozott, konfrontációs alelnökével szemben, de lehet, hogy ez csak egy jólműködő szereposztás volt. A közgyűlésen azért Deutsch Tivadar kihangsúlyozta, hogy az 1901 augusztusában megszületett határozat érvényben maradt, azaz az állami felsőbb leányiskola terve nem eshet kútba, és hasonlóképpen látta a helyzetet Eredics Ferenc (1840-1911) is.4' A polgármester, Brenner Tóbiás (1850-1919) megértette a javaslatot, bár túlságosan pragmatikus lévén kétségei lehettek, hogy ilyen formában meg lehet oldani a kérdést. A vita élességét tompította, hogy a jelzett iskolatípus nem kenyérkérdésről szólt, hanem csak a módosabb középosztálybeliek műveltségre szomjazó leányairól.48 Nem sikeredett szerencsésre sem az iskolatípus, sem az apácák debütálása. A felvetett problémáknak pedig meg lett a hozadéka: a zsidó leányok nem iratkoztak be, így a fizetőképes kereslet elmaradt. A szerény osztálylétszámokkal nem tudták „kitermelni” a költségeket, ezért 4 évvel később beszüntették a képzést. A hat osztályban mindösszesen 115 növendék végzet, és különösen az 5. és a 6. évfolyamon mutatkoztak szerények a létszámok: 9-9 fő. Felekezetileg a 115-ből, 2 zsidó és 9 protestáns diáklány volt, holott országos átlagban a felsőbb leányiskolák tanulóinak fele zsidók közül került ki, de miként utaltunk rá, a ez az arány a szombathelyi polgári leányiskolában is 20% felettinek számított. Az intézmény felelős felügyelője, Boda János kanonok a bukás okát részben az erkölcsi közönnyel, részben pedig anyagi okokkal, valamint a humánerőforrás hiányával magyarázta. Ez utóbbi azt jelentette, hogy nem volt elég minősített tanáruk. Tekintettel arra, hogy ez az iskolatípus nem számított kenyérkeresetet biztosítónak, így kudarca komoly társadalmi traumát nem váltott ki. „Nem szükséglet ez az iskolatípus, hanem csak egy-kettő vagyonosabb 43 A városi iskolákról. = SZÚ, 1905. szept. 10. 1. p. 44 Uo. 45 A felsó' leányiskola. = Vvm., 1905. szept. 13. 2. p. 46 A nőtanítók fizetése. = SZÚ, 1905. szept. 17. 5. p. 4' Városi közgyűlés. = Vvm., 1905. okt. 4. 2-4. p.; Még egyszer a felső leányiskoláról. = Vvm., 1905. okt. 5. 2. p.; Városi közgyűlés. = SZÚ, 1905. okt. 8. 2-3. p. 48 Városi közgyűlés. = SZÚ, 1905. okt. 8. 2-3. p. 466
