Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Melega Miklós: A női szerzetesrendek megtelepedése Szombathelyen a dualizmus korában
Bár nem mindenki nézte jó szemmel az apácák szombathelyi jelenlétét, tevékenységük társadalmi hasznossága - az oktatás és a hitélet fellendítése terén - vitathatatlan volt. A domonkosok és a kármeliták esetében két gyökeresen eltérő hivatású rendről beszélhetünk, amelyeknek egyaránt megvolt a helyük és létjogosultságuk a városban, és szerencsésen kiegészítették egymást. Veszteség Szombathely számára, hogy ma már csak múlt időben beszélhetünk róluk, hiába keresnénk az apácákat egykori zárdáikban. Amit örökül hagytak az utókorra, azok olyan nívós épületek, mint az eredeti funkcióját napjainkig megőrzött Paragvári utcai iskola, a környék lakosságát szolgáló zárdatemplom, vagy a kálvária melletti rendház, amelyben jelenleg a Martineum Felnőttképző Akadémia működik. Az előbbiekben felsorolt, építészeti, városképi szempontból kiemelkedő értékű, helyi védelem alatt álló alkotások ma is őrzik a két szerzetesrend emlékét. A női szerzetesrendek szombathelyi történetén végigtekintve egy fejlődési ív rajzolódik ki. Míg a domonkos nővéreket még úgy kellett a városba hívni, a kármeliták már maguktól jöttek, és itt alapították meg első magyarországi magyar nyelvű kolostorukat.105 Szombathely a korszakban kedvező, befogadó közeget biztosított, ahol a friss alapítások gyorsan szárba szökkentek, sőt, innen megerősödve terjedtek tovább Magyarországon. Ennek példájaként a Kálvária melletti rendház lakói alapították meg 1936-ban a pécsi zárdát, amelynek jogutódaként napjainkban Magyarszéken működik a ma létező egyetlen sarutlan kármelita apácazárda Magyarországon.106 A kedvező szombathelyi környezetet és „klímát” az is mutatta, hogy 1920-ban a városban már egy új, helyi alapítású női rend is megszületett. Az 1. világháború éveiben ugyanis a sebesülteket és betegeket gondozó irgalmas rendi nővérek Szombathelyen is megjelentek, és a háború után Mikes János püspök kívánságára Boda János püspöki titkár az Annunciáta Nővérek Kongregációja elnevezésű egyházmegyei társulatba tömörítetté őket. Az elsősorban betegápolással foglalkozó rend 1950-ig 11 magyarországi kórházban tevékenykedett.107 Az 1950-es évek elején a kommunista diktatúra minden női szerzetesrend, így a szombathelyi apácák működési engedélyét is visszavonta, ezért az apácáknak el kellett hagyniuk a kolostoraikat. A rendszerváltás után a domonkos nővérek néhány évig újra működtették visszakapott szombathelyi rendházukat, aztán elhagyták a várost, és ma már csupán Kőszegen vannak jelen. A kármelita apácák már nem is kezdték újra életüket a vasi megyeszékhelyen, így napjainkban kizárólag az annunciáták képviselik a városban a női szerzetesrendeket.108 105 SZEL AC 3400-1/1908. (1841/1906.) 106 http://karmelita.hu (Megtekintve: 2013. március 10.) 107 Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz. Bp., 1995. 1. köt. (továbbiakban: Puskely, 1995.) 51. p.; http://annun.comze.com/index.php (Megtekintve: 2013. március 10.) 108 Puskely, 1995. 51., 237., 512. p.; Sill, 2012. 38. p. 458
