Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Melega Miklós: A női szerzetesrendek megtelepedése Szombathelyen a dualizmus korában
részletekbe avatja be az olvasót. A rend magyarországi általános főnöknőjét, Vincenda nővért, Honti Béla igen szigorú, despota módon viselkedő, minden rendház belső ügyeibe nagyfokú beleszólást követelő, nem túl alázatos lelkületű személyként írta le. Feltűnt számára, hogy azokat az apácákat, akiknek a vizsgálat alkalmával több mondanivalójuk volt számára, és kissé hosszasabban beszélgettek a vizitátorral, rövid időn belül áthelyezték más zárdába. Honti ezt retorziószerű eljárásnak minősítette, és nehezményezte a püspöknek írt jelentésében. A rendtagokról ugyanakkor összességében jó benyomásokat szerzett, a hivatásuknak élő, elkötelezett, esetenként talán túlságosan is buzgó apácákról kedvező képe alakult ki.66 „Általában a nővérek között jó szellemet találtam. Nagy baj, hogy túlhajtottam magyarázzák nekik az engedelmességet, mintegy kiölik belőlük az egyéniséget. ... A nővérek nagyra becsülik a szerzetesi hivatást, ... a gyermekek oktatásánál is a vallásosságra helyezik a fősúlyt...[, és] ... úgy látszik, néha késztetik növendékeiket a kongregációba való belépésre.”67 A domonkos nővérek keveset érintkeztek a külvilággal, levelet évente csak egy-két alkalommal írtak, illetve kaptak, de a beérkező és kimenő küldeményeket az elöljáró természetesen minden esetben elolvasta. Honti jelentése hiányosságként említette, hogy a rendi konstitúciók, szabályzatok német nyelvűek, így azokat a magyar apácák alig értik. A lelki élet területén a szombathelyi rendház esetében kedvező tendenciaként értékelte, hogy vendégatyák gyakran tartottak elmélkedéseket az apácáknak, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy az újoncokkal nem tudtak kellő intenzitással foglalkozni vezetőik, mert annyira leterheltek voltak egyéb munkáikkal, elsősorban a frissen indult iskola működtetése miatt. A fogadalomtételre készülő jelöltek novicmestere például heti 26 órában tanított.68 Honti Béla így sommázta következtetéseit: „A nagy mérvű elfoglaltság többször ... akadálya a lelki életnek. ”69 A SARUTLAN KARMELITA NŐVÉREK SZOMBATHELYI MEGTELEPEDÉSE Még meg sem történt a domonkos nővérek szombathelyi bevonulása, amikor híre jött, hogy egy másik női szerzetesrend, a kármeliták is a városba készülnek települni. Míg korábban évtizedekig semmi előrelépés nem történt az apácák megtelepedése terén, az 1900-as évek elején érdekes módon hirtelen felgyorsultak az események, és 1 éven belül két zárda alapítása is napirendre került a városban. A kortársak közül néhányan fel is tették a kérdést, hogy „Kell-e két apáczazárda?”70 Szombathelyre. A helyi katolikus sajtó egyértelmű igennel válaszolt, sőt a karmeliták érkezésén fanyalgók számára azt üzente, hogy akár még több rendházra is szükség lenne. A vallásellenes hangadók a domonkos nővérek működésének - oktatási tevékenységük révén - még csak-csak látták valami gyakorlati hasznát, de a visszavonultan élő kármeliták már nem hiányoztak nekik. Attól is tartottak egyesek - bár ez a félelmük később alaptalannak bizonyult -, hogy szerény anyagi helyzete miatt a rend majd a várostól kér anyagi segítséget, megterhelve ezzel a település költségvetését. Az egyházmegye hivatalos lapja az újabb zárdaalapítás ügyét felkarolva cikksorozatban mutatta be a helyi olvasóközönségnek a 66 SZEL AC 2263-2264/1906., 3465/1906. 67 SZEL AC 3465/1906. 68 Uo. 69 Uo. 70 Kell-e két apáczazárda? = SZÚ, 1905. márc. 12. 1-2. p. 446
